Kutyafuttatóferdinándos Lajos huszárkapitány éppen egy dinnyeföld szélén csücsült, amikor arra jött egy behemót nagy fickó. Kérdezte tőle a kapitány:
- Ki vagy ?! Katonaszökevény, - vagy szökevény katona?

Az illető erre hümmögött-hammogott valamit. Levette a sapkáját, gyűrögette. Kiderült: ördög, görbe szarvakkal. Azt mondta neki a kapitány:
- Mától fogva besorozlak huszárnak. Engedelmeskedned kell, mert az én pótkezem többet ér, mint a te valódi nem pótod! Látod a pótkezem?

Az ördög látta, mivel a kapitány kihúzta a kardját, arra mutatott. Ám nem csak mutatott, hanem rávágott vele az egyik görögdinnyére. Az menten két féldinnyére vált szét.

Azt mondta az ördög:
- Én is megtudom tenni a kezemmel!
Rávágott a dinnyére, az két darabra hullott. A kapitány azonban felvilágosította őt: vesztett, mert ő a pótkezével, vagyis a kardjával síma felszínű görögdinnye-feleket csinált, az ördög meg a kezével csak göcsörtöseket. Habár minden kutya eb, mégiscsak szebb, ami szebb!

A kapitány lóra szállt, az ördög gyalog követte. Találkoztak egy juhnyájjal, amit éppen farkasok támadtak meg. A kapitány parancsára az ördög leütött egy farkast, de úgy, hogy annak a feje rögtön lapos lett, megdöglött. A kapitány azonban igazolta: az ő pótkeze különb, mert attól egyből le is repült a másik farkas feje, elvált a testétől. Az ördög kénytelen-kelletlen elismerte: vesztett, megint.

Később a kapitány észrevett egy bokrot, abban valami fehéret. Gomba lehet? Megmutatta az ördögnek hogyan kell a karddal a gombába szúrni, de kiderült: nem gomba volt az, hanem egy zsivány feneke, abba szúrt bele. A zsivány kiugrott, elugrott, egy bőrzacskó ottmaradt. Hát abban száznál is több arany volt. Mondta a kapitány az ördögnek:
- Látod, ennyi arannyal megválthatod a huszárságra való besorozásod! Van aranyad?

Az ördögnél csak két igen nagy gyémánt volt. Azokat a kapitány elvette tőle, mondván: ilyesminek a tartását tiltja a huszárregula.

Megérkeztek a laktanyába. A kapitány az őrmester, Kacifántosankacsingató Kelemen keze alá adta az ördögöt. Az őrmester később jelentette:
- Kapitány Uram, ez az ördög olyan nehéz, hogy összerogy alatta a ló. Ám ló nélkül is úgy fut, mint egy versenyparipa. Azt javasolom: adjunk alája egy képzeletbeli lovat, de annak részére mindig valóságos zabot kérjünk az ezredtől!

A kapitány egyetértett. Később Kelemen őrmester azt javasolta: mivel az ördög sokat eszik, adjanak neki három nevet, és mind a háromra igényeljenek neki eleséget, menázsit. A kapitány ezt elfogadta. Így lett az ördög huszárneve: Szarvasmarhás Kelemen, Patarúgjameg Balambér, meg Fenebendőjű Ferdinánd, mind, együttvéve.

Ám pár nap múlva ismét odaállt az őrmester a kapitány elé:
- Alázatosan jelentem, Kapitány Úr, az ördög átjár a folyó túloldalára, ahol az ellenség táborozik. Az ellenséggel cimborálni tilos, ha az ördögnél ez nem is hazaárulás, viszont csataárulás lehet belőle!

A kapitány egyetértett. Titokban az ördög után menesztette Sasmacskaszemű János huszárkáplárt: kémlelje ki mit is csinál az ördög az ellenségnél. János visszajött, jelentette: nem cimborál az ellenséggel, hanem az annak ebédjét tartalmazó gulyáságyút dézsmálja, mivel nagyétkű, az ellenség menázsijából is belakik, nem elég neki az, amit tőlük kap, hiába eszik náluk három huszár helyett.

A kapitány ezt követően megparancsolta az ördögnek: három napon keresztül lopja el az ellenség gulyáságyúját. Ha meg akarják őt ebben akadályozni, akkor ne kímélje az akadályozókat!
Így is tett az ördög. A negyedik napon - ráadásnak - még az ellenség hadipénztár-szekerét is áthúzta a ménkű nagy ládával, amelyben százezer arany volt.

Megmérgesedett az éhező ellenség, de hiába. A kapitány parancsára az ördög átszaladt hozzájuk, felkapta a legnagyobb ágyújukat, és már hozta is a folyón keresztül, a túloldalra. Megijedt az ellenség, futásnak eredt. A huszárok is futásnak eredtek, de ők nem hátra, hanem előre. Elfoglalták az egész félszigetet. Ha a félsziget nem lett volna fél, hanem szigetnek egész, még azt is elfoglalják!

Jött egy futár a generálistól: a dicső haditettért a kapitányt őrnaggyá, az őrmestert főtörzsőrmesterré lépteti elő. No és személyesen jön megdicsérni őket, még kitüntetést is hoz nekik!

A főtörzsőrmesterré lett Kelemen így szólt az őrnaggyá lett kapitányhoz:
- Őrnagy Uram, volna egy alázatos javaslatom. Bocsássa el a szolgálatból az ördögöt, mert a generálisnak is van egy feljebbvalója, persze, a király is az, de van egy még inkább nagyobb: a felesége. Ha az az istenesen bibliás asszony megtudja, hogy a kapitány, azaz, bocsánat, az őrnagy úr egy ördögöt huszározott be, - hát úgy visszafokoztat minket a férjével, hogy csak na!

A kapitány értett az okos szóból, egyetértett. Így szólt az ördöghöz:
- Haditettedért előléptetlek őrdöngősen ördögös tartalékos közhuszárnak. Írást kapsz róla. Jobb egy szépszavú, kitüntető írás, mint három napig az az irdatlanul nagy sírás!

Az ördög érdeklődött: milyen jogokkal, előnyökkel jár az őrdöngősen ördögös tartalékos közhuszárság? A kapitány erre is megfelelt:
- Azt minden más ördögnek tisztelnie kell! Aki nem tisztel majd téged, azt jogod van tisztelettel fejbeveregetni, udvariasan eldöngetni, méltósággal elagyabugyálni, gatyájából szeretettel kirázni, bőrét cicás cicomásra kicifrázni, olyannyira, hogy még a fekete macska szeme is könnybe lábadjon, ha meglátja!

Megörült az ördög a nagy lehetőségeknek. Elrohant haza, a pokolba. Ott ezt megrúgta, azt kirúgta, búbolt, bájolt, bömböltetett, volt kit tüzes lapátra tett, erre-arra rápatázott, másokat meg szarvval bántott... Hamarosan sokra vitte: verekedésügyi főminiszter lett belőle.