Feltöltve: 2010-09-13 08:14:13
Megtekintve: 6010
CSAK SZÁLLOK ÁT AZ ÉTEREN
Csak szállok át az életen,
akár egy csöpp madár,
mint egy hullám az éteren,
mely tán örökre száll.
De közben minden szárnycsapást
egy balsors ködfal húz,
s csak néma, sötét árnypalást-
on át vezet az út.
És nem tudom az utamon
eztán rám még mi vár,
de egyre inkább körbefon
a bénító homály.
Merre fény-jobb?
Merre árny-bal?
És jó, vagy rossz mit súg?
Fogalmam sincsen, s csak szárnyal
a testbe zárt túsz.
Csak sodródok az áramon,
s közben a kerge táj
csak rángatja kitárt karom,
s a szél testembe váj.
ó, mennyire fáj!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!