A parlamenti pártokról most nem szándékozom írni semmit, de azt el kell ismernem: önkormányzati képviselőjelöltjeik arcképe a fákon, villanypóznákon, házfalakon a legtöbb esetben rokonszenves. Ezek az arcképek barátságos, mosolygó, egészségtől duzzadó embert sejtetnek, még akkor is, ha esetleg eredeti példányuk nem egészen ilyen, - bár sokszor az is jó erőben kiáltozik kígyót-békát ellenpárti ellenfelére. Utóbbiban néha van egy kis túlzás, mert az ellenfél esetleg csak kígyót, vagy csak békát érdemelne.

A buszról az egyik gyakran látott arckép különösen megnyerő volt számomra: nem vigyorgó, hanem komolysággal párosulón mosolygós, hazát, választókat bíztató. Nevezzük Bíztatónszemüveges Józsefnek, - de ez nem az igazi neve, azt kétféle személyiségvédelmi okból sem közlöm: 1. nem tudok róla - fizimiskáján kívül - semmit, 2. ha tudnék róla bármi rosszat, azt sem közölném Önökkel, pletykára éhes Olvasóim, mert a megtudott rossztól még - relatíve - akár Ő lehet a legjobb jelölt az önkormányzati képviselőjelöltek között.

Különben Bíztatószemüveges József arcképe szólított meg először, az alábbi közlésével, amit nagy betűkkel nyomatékosított:
- JÓ ÚTON JÁRUNK!

Nem tagadom: gőgös vagyok, sok mindent, sok mindenkit lenézek - igaz, joggal! - ebben a nemesi országban, amely HUNGARY-nak nevezteti magát, célzással hun eredetére. Ám Bíztatónszemüveges József arcképével hajlandó voltam szóba állni. No nem azon az elvi alapon, mint amin Majakovszkij beszélgetett Lenin Elvtárssal (erről a nagy költő versben is írt, de ma már valószínűleg alig-alig ismeri valaki ezt a versét, mint ahogyan a többit sem). Nem azon az elvi alapon tehát, mint amilyenen Majakovszkij beszélgetett Lenin Elvtárssal, de én is barátságosan közöltem Bíztatónszemüveges József polgártárssal:
- Jó úton jártok?! Én rossz úton, de erre kényszerítettek. Nem csupán ez a rendetlenséget rendező társadalmi rend, hanem ez a becsületességet annyira szerető makacsságom is... Ám örülök annak, hogy Ti jó úton jártok, akárkik vagytok is!

Szegény Bíztatónszemüveges József-arckép nem tudott erre válaszolni, mivel engem tovább vitt a busz. Ami késik, nem múlik, - tartja az okostóbiás Hungarian közmondás, szemben az igazsággal, miszerint: 1. ami késik, az esetleg sohasem jön, ha jó, ha pedig mégis megjön, az merő véletlen, és nem marad ott sokáig, 2. ami késik, ha rossz, rendszerint nem múlik el, amikor megjön, később pedig új nevet adnak neki, de azért ugyanolyan rossz marad.
Nem elég HUNGARY-ban élni, - tudni is kell hungariul!

A huszadik busztalálkozónknál Bíztatónszemüveges Jóska arcképével már tegező viszonyba kerültem, annak ellenére, hogy sok mondanivalónk nem volt egymásnak. Ő közölte velem: még mindig jó úton járnak. Én közöltem vele: én meg a rosszon, de nekem a jó út sem kell becsület nélkül. Ekkor ugyan Jóska, - legalábbis úgy láttam - kissé gúnyosan nézett rám. Mintha azt mondta volna:
- Becsületesen jó út, Hungaryban?! Hol élsz, komám?!

A busz elvitt, Bíztatónszemüveges Jóska arcképe ott maradt az akácfán. Eltűnődtem: tényleg, hol élek én?!

E tűnődés során ismételten megállapítottam: 1. nem élek, mert ez nem élet, 2. nem is lesz itt élet ilyeneknek, mint én, mert itt az él csak, akinél a kard-él..., 3. a nem élők, mint én, az életnek nevezhető életre már előre keresztet vethetnek, a keresztvetéshez lesz kereszt elég, 4. ha életem nem is élet, csináltathatok én is a fizimiskámról egy mosolygós képet, felakaszthatom a szobám falára, és beszélgethetek önmagammal, akkor is, amikor Bíztatónszemüveges Jóska már nem fára akasztott arcképként fog lebámulni rám, hanem eltűnik, és eredetije valóságos képviselő lesz, a választások után.

Egyébként ismerek egy ígérgetős parlamenti képviselőjelöltet, aki választások előtt megígért valamit, igen barátságos mosollyal, de megválasztása után barátságos mosolyát levetette, választások előtti pökhendiségét pedig felvette.

No én utóbbira sem dobnék túl nagy követ. Gondolják csak el, Olvasóim! Ha Önöknek megválasztásuk előtt annyit kellene mosolyogni, barátságoskodni, nyájasan ígérgetni, bíztatóan körültekintgetni, mint a Hungarian (akármilyen párthoz tartozó) képviselő-jelölteknek, akkor az ilyen viselkedés-változásokat könnyen megértenék-megbocsátanák!

Egyébként az is valami, hogy legalább Bíztatónszemüveges József és testvérei, párttársai a jó úton mennek, - még ha az ország nem is azon megy. Nem mehet mindenki egy úton, mert akkor előbb-utóbb mindenki ugyanoda érkezne, akkor előbb-utóbb mindenki boldogulna, - no és akkor ez az ország nem is lenne HUNGARY!

Kedves Olvasóim! Talán ezt akarják?!!

(2010)