Az egyik vallási felekezet papja az Egyesület Államokban - a hírek szerint - a Korán nyilvános elégetésére készül, az USÁ-ban 2001. szeptember 11-én történt tragikus cselekmény évfordulóján. Fel akarja hívni a világ figyelmét a muzulmán szélsőségesek terrorista tevékenységére, - és ezt a módot gondolja a legalkalmasabbnak.

Ezt gondolja, - de aki ilyet gondol, az jobb volna, ha lemondana egy közösségben való tisztségéről, bármilyen közösségről van is szó. Szándéka nem bátorságra, hanem gyávaságra vall. Önmagát veszélybe sodorhatja, de nem kockáztathat ostobaságával más - amerikai és nem amerikai - életeket.

Nem vagyok barátja Amerika világcsendőr-szerepének, - de az amerikai népnek igen. Ám a barátság, ha őszinte, igazi, nem jelentheti a másik kritikátlan tömjénezését. A "nép" nagyon összetett, a populista érdek-politikusok dícsérgethetik, a valóságban azonban tömegeinek szellemi színvonala ma még alacsony, akár amerikai, - vagy akár magyar. Az említett 2001-es eseménykor írt versem, az "Amerika álma" is nyíltan kimondja ezt:

"Ha szól a fanfár - butaságban akkor
egymást öleli az öntelt professzor,
s az utcát seprő. Mind gőggel kiáltja:
- Amerika: ártatlanok világa!
Ítélni fog most a Becsület népe,
a Szent Szabadság keresztesvitéze!"

Ó, nem! Nem erre az "öntelt butaságra" van szükség, hanem az események, a mögöttük levő okok, előzmények kritikus értékelésére. Ennél az eseménynél is megjegyeztem:

"A két torony leomlott. Nos, ha hagyják,
ily tornyokban a világot eladják.
Ezt jól tudom, de fájdalmas a mélység
mikor pusztuló hullásra ítélték
a bűnössel a sok kisember-szolgát,
ki éppen nyomta komputere gombját
vagy fáradt szemmel a képernyőn nézte:
a Nagy Fogásból mi gazdája része,
s feleség, gyermek, ki miben sem vétkes,
jajszót sikolt mélységnek, messzeségnek."

A terrorizmust minden becsületes embernek el kell ítélnie, hiszen a terroristák - miközben elfogadható, sőt, sokszor szent célt szolgálónak gondolják ártatlanok életét követelő tetteiket - hagyják, hogy őket megtévesztőik vérengző állatoknál rosszabbakká formálják. A Föld másik pontján történt megrázó terrorista cselekmény alkalmával (a 2004-es beszláni tragédia) írtam az "Álarcosok"-ban:

"Kis álarcosok, megvadított barmok,
nektek sem jó, ha népet irt a nép!
Nagyon nem jó, ha az agyakban bomba
robbantja szét a Szív becsületét.

Nem a Szabadság katonái vagytok:
Ördögérdek nyomor-szolgái csak, -
s az aljasítók messzi palotákban
telt poharakkal most koccintanak."

Egy paptól, aki hivatásánál fogva is köteles felelősségteljesen gondolkodni, nagyon-nagyon visszataszító más vallások szent könyvét ócsárolni, elégetni, oly módon, hogy az már más közösségek elleni uszítással egyenlő. Bizonyos vagyok benne, hogy - még ha az USA prókátor-világában akadnak is olyanok, akik ilyesmit a "szabadság"gal összeegyeztethetőnek vélnek - a Korán nyilvános elégetésére a bűncselekmény jogi paragrafusát is meg lehetne találni, ha akarnák.

A nem-gondolkodás (illetve alapvetően téves gondolkodás) az illető papnál ott is megmutatkozik, hogy képtelen a vallások múltjából megfelelő következtetéseket levonni a jelenre. Talán a Biblia tanításaival nem éltek vissza, a legszörnyűbb módon, évszázadokon keresztül?! Hány ártatlan emberi életbe kerültek azok az események? Az a bizonyos amerikai pap "szélsőségével" ma sincs egyedül, - de mi volt a helyzet a múltban a "vallási szélsőségekkel", amelyeket oly sokáig országok, társadalmak nem is fogtak fel szélsőségekként?!

Az amerikai nép többsége, szerencsére, - saját jól felfogott érdekében is! - elítéli az említett pap szándékát, és az emberek nagyobb része is így gondolkodik a világban. Még többnek kellene azonban így gondolkodnia, rájönnie arra: még ha egy ostoba vallási vezető (vagy bárki más) egy helyi közösségnél ilyet tervez is, mint a Korán (vagy a Biblia!) elégetése, arra nem hasonló gyalázatos szándék a méltó válasz. (Ilyen szándékot, tettet egyébként sok minden motiválhat, természetesen tévedésből jó szándék is, de dicsőségvágy, személyes ambíció is, hiszen a szenzációra éhes média hamar lecsap és messze jelentőségén túl kezel ilyen eseményeket, - utóbbi szintén elítélendő, de megfelel a kapitalizmus minden határon túli profit-hajhászásának.)

Több becsületesen gondolkodó ember több humanista és kevesebb antihumánus tettet hozhat. Amerikára éppen úgy vonatkozik ez, mint az egész világra, a 2001. szeptember 11-i eseményekkel kapcsolatosan is:

"Piros tűzszörny, omló tornyok? Egészen
más kell, több kell, hogy önmagába nézzen
az a Nagy Álom: Amerika álma,
sávok, csillagok pénz-parancsvilága,
mely toronyomlás füstjében-tüzében
a saját hasznát keresgeti éppen, -
s kisember-jajtól is profitját várja,
tornyai Tornyán, Amerika Álma!

„Isten áldja Amerikát!” - az ének
e sorával magam is egyetértek,
s hozzáteszem /őszinteség a tisztem/:
ne csupán áldja, és - egy bölcsebb isten..."

(Amerika álma)

(2010, az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)