Mielőtt megdícsérnék Birkairhás Bertalant, hogy négy foglalkozást is kitanult, hozzá kell tennem: a négy közül csak egyik volt félig-meddig becsületes, a másik három nem.

Félig-meddig becsületesként tyúkkereskedő volt, a tyúkokat eladta, becsületesen, be viszont nem mindig szerezte be ugyanúgy. Másik három foglalkozása: rabló, betörő és tolvaj. Ezek mindegyike nagyobb szakértelmet igényelt a tyúkkereskedésnél, de Bertalan ezekkel is boldogult. Sokszor sokszorta jobban, mint a tyúkkereskedéssel. Büszkén mondogatta is felesége, Morcosporcos Rozália:
- A férjem nem csak tollas tojáspottyantókkal foglalkozik, hanem erdei úti megállító, lakáskipakolómester és eltűntetőbűvész! Nincs neki párja, de én vagyok a párja! Gondját is viselem valamennyi álbajuszának, álszakállának, álarcának, álöltözetének!

Hanem az már balgaság volt ettől az ügyes Bertalantól, hogy útonállóként Kakukktojás Tivadart, a vándor patikaszer-árust, valamint annak barátját, Macskakarmolásos Kelement is megállította. Kereskedőknek nézte őket, de csak Tivadar volt az, mert Kelemen írnok, aki pénzért mindent leír, de még annak az ellenkezőjét is.

Tivadar táskájában sok doboz volt. Egyikben erre a nyavalyára volt szer, másikban arra. Amikor a két legényre Bertalan mindkét kezéből pisztoly meredt, Tivadar járt rosszabbul, mert ő erszényében volt némi pénz, de Kelemen erszényéből csak pénz utáni vágy sóhajtozott ki. Bertalan a pénzt keveselte, ezért megpiszkálta Tivadar táskájában az egyik fehér pirulákat tartalmazó dobozt és ráförmedt a legényre:
- Ebben mi a csodakutyaszer van? Miért van a dobozon az az ágyán heverésző fickó?!

Tivadar ugyanis nem írta rá a dobozokra azok tartalmát, hanem csak odarajzolt egy kis tréfás ábrát. Az ágyon horkoló emberke azt jelentette: altatószer van a dobozban. A legény játszotta a rémültet:
- Jaj! Jaj! Rabló Úr! Csak azt hagyja békén, könyörgöm! Okosító pirulákat tartalmaz, aki ezeket beszedi, úgy megokosodik, meggazdagszik, hogy egész nap az ágyán heverészhet, kezét-lábát csókolgatja a Szerencse. Ön, kedves Rabló Úr, olyan okos, hogy ilyesmire semmi szüksége!

Bertalan ugyan nagyon okosnak gondolta magát, de azért - biztos, ami biztos! - bekapott hármat a fehér pirulákból. Okos is lehet még okosabb, mint ahogyan a szép lány is lehet még szebb!

Felugrott a lovára Bertalan, de nem jutott messzire, csak a közeli ligetig. Ott az altatószer már hatni kezdett. Az okos ló megállt vele, hallgatta horkoló gazdáját, majd ügyesen lecsusszantotta a nyeregből, és legelészésbe kezdett.

Tivadar és Kelemen követte a patanyomokat. Bertalan szegényebb lett: 1. egy bőrzacskóval, amelyekben aranyékszerek voltak, 2. egy lóval és annak lószerszámaival, 3. két vastag csövű pisztollyal, 4. egy álöltözettel, de a gatyáját rajta hagyták. Gazdagabb lett viszont azokkal az erős kötelekkel, amelyekkel a két legény az egyik fához kikötötte, és otthagyta horkolni. Később két pandúr megtalálta, kiszabadította, és elhitte neki: szegény cipőkészítő vándorlegény, akinek gazemberek mindenét elvették, fához kötözték. A hiszékeny pandúrok adtak neki egy kis kenyeret, meg szalonnát, azután útjára engedték.

Több ékszeren Kelemen felismerte Kutyaföldy báró úr családi címerét, így a két legény úgy döntött: felkeresik a bárót, visszaadják neki jogos tulajdonát. Igaz, fukar ember hírében állt a báró, de hátha már megindult a nagylelkűség felé.

A báró nem indult meg a nagylelkűség felé, ezért csak meleg kézszorítást adott a legényeknek becsületességükért, ám a báró felesége - férje háta mögött - ezt megtoldotta egy kis pénzecskével, és a báró leánya két nagy sonkával, meg egy igen kerek cipóval. A báró szakácsnőjének, Csomós Julcsának pedig, aki igen szép leány volt, megtetszett Tivadar, akit megkért: visszafelé nézzen be majd hozzá, mert patikaszerre van szüksége, de még nem tudja milyen bajra, addig kigondol egy pár orvosolni való bajt magának. Tivadarnak megtetszett a leány is, az ötlet is, megígérte: visszajövet benéz, ha ebbe-abba benézhet. A leány ezt örömmel megígérte.

A két legény az egy ló hátán elért Kutyakorholósba, amelyik igen szép városka, csak a rossznyelvek mondanak annyi csúnyát róla. A jónyelvek megértőbbek: tudják, hogy mindenütt van sár, ha meg az van, akkor hasznosítani kell, tehát sárdobálás is van. Kapatos ember is van mindenütt, aki mindenre kapható, ha kapával való kapálásra nem is. Mindenütt vannak hiszékenyek, meg olyanok is, akik viszékenyek, vagyis szeretik elvinni a másét. Miért éppen Kutyakorholós lenne a kivétel?

A városka piacán Kelemen felütötte a sátrát. Rajta nagy betűkkel ez állt:

ÍROK SZERELMES LEVELET!
MÁST IS. MINDENT, AMIT LEHET!
BŰVÖS ÍRÁS, NAGY SZERENCSE!
MINDENKINEK EZT JELENTSE:
- SZÉP BETŰKKEL EGY SZEBB VILÁG,
MIT ILY ÍRNOK TOLLA KIÁD!

Egy-két levél iratása jött is, kis pénz, kis üzlet. Ám a Szerencse is bejött, pedig annak nem szokása ütött-kopott sátrakba, roskadozó kunyhókba bemegyegetni. Egy előkelő úr, gróf Kakaskurtító Márton, aki ÉLETEM CSODASZÉP KALANDREGÉNYE címmel könyvét írta, de elakadt az írással, éppen ott, ahol élete csodaszép hölgyét csókolgatta, Kikapóskalapú Mariskát, az első fejezet kellős közepén. Ez a gróf kérte Kelement: segítsen megtolni a tollát néhány ötlettel. Ha baj rövid tehetséggel, toldd meg író-hadsegéddel, valahogy így van a mondás, - vagy nem egészen így?! No mindegy. A gróf jól fizetett, Kelemen segített tolni az úr tollát, üröm helyett így jött az öröm, mindkettőjüknek.

Hát egészen elfeledkeztünk Birkairhás Bertalanról, a négy foglalkozású emberről! Annak aznap nem ment jól a dolga. Hazaért gatyában, ily módon nem vártan. Félreértő felesége nagyot csapott férjfejére. Később máshová is kapott, minden csapás nyomot hagyott. Csak éjféltájban sikerült kibékíteni a nejét, addig borogatta fejét. Van ez így, de még ígyebbül, meg úgyabbul is!