Mielőtt az az egy-két Olvasóm, aki tőlem is el szokott olvasni valamit, kitér a hitéből, hogy azután visszatérjen, kitérésük megelőzése céljából kitérek arra: kit értek vén hülye alatt. A meghatározások ugyanis nagyon fontosak, nem véletlen, hogy éppen ilyesmire ritkán térnek ki Hungaryban!

Nos térjünk rá előbb a "vén" kifejezésre. Ez a kortól függ elsősorban, mármint az életkortól, érte nem hárítható a felelősség kizárólag a történelmi korra, illetve azon korokra, amelyekben az életkorát elért addig élt, mivel genetika is van a világon, igaz, a genetikai adottságok is sok tekintetben összefüggnek a régebbi korokkal, no meg az életkor összefügg a helyes vagy helytelen életmóddal, ám utóbbiért csak részben felelős a történelmi kor, gyakran fennáll az egyén felelőssége is. A "vén" szó, ha megnézik a Magyar Értelmező Kéziszótárt, akkor látják: nagyon sokféle jelentésben használható, egyik sem sértő igazán, néhány pedig kifejezetten dícsérő. No csak nézegessék azt a kéziszótárt!

A "hülye" szó is sokféle értelemben használatos, nyilván nem gondolják rólam, kedves Olvasóim, hogy antihumánusan, abban a materiális értelmében használom, amely valakinél az agy igen mérsékelt használhatóságára vonatkozik. Nem! Én abban az értelemben használom, ami közhasználatú, de a köz úgy használja, hogy szónokláskor, gyűléseken, nagy nyilvánosság előtt éppen az ellenkezőjét mondja róla, amit gondol, mert a világban, és így Hungaryban is, fontos érdekek fűződnek a köz által titokban elfogadott, de nyilvánosan nem deklarálandó közmegtévesztéshez. A köz a közmegtévesztést úgy megszokta, hogy, ha nem tévesztik meg, akkor már ezt hiányolja is!

Utóbbi (de nyilvánosan nem kinyilatkoztatott!) közfelfogás-értelmezés szerint "HÜLYE" az, aki az ország, a közösség érdekeit legalábbis egy szintre helyezi a saját zsebhasznával, de inkább valahová igen hátra, továbbá a korrupció számára előnyös, legjámborabb formáit is elutasítja, valamint másokat akár önzetlenül is segíteni kész, becsületes, nemes eszméket, célokat követ, illetve ilyen eszméket, célokat követne, ha lehetne. Az ilyen értelemben vett hülyék már kihalóban vannak, de még mindig akad belőlük néhány példány Hungaryban, didaktikai csoportosításuk, életkoruk szerint: 1. fiatal hülyék, 2. középkorú hülyék, 3. öreg hülyék, 4. vén hülyék.

A "NEM HÜLYE" kifejezés Hungaryban (és a nagyvilágban) legtöbbször azt jelenti: az illetőnek van magához való esze, okosan, ügyesen tömi a zsebét, sikerrel használja ki adódó lehetőségeit mások, a közösség kárára, felveszi a júdáspénzt is, de, ha változik a helyzet, akkor ismét istenpárti lesz, bárki koporsóját (akár Krisztusét is) őrizteti őrző-védő szolgálatával, amelyik elsősorban az ő érdekeit őrzi-védi, az elszámolásnál pedig a neki járó, pofátlanul nagy összeget még fel is szoroztatja szorzószolgálatával, sőt...

Nos az a személy, akinek a levelet írni szándékozom, és akit ismerek és ő is ismer engem, általam remélten "vén hülye", és az előbbi meghatározás szerint az, nem pedig a "nem hülye" kategóriába tartozik. Róla nem állíthatom biztosan, hogy a fenti értelemben hülye! Csak remélem!

Ám magamról biztosan tudom, hogy a fenti értelemben vén hülye vagyok, efelől semmi kétségem sincsen, hiszen egész életemben becsületes, másokat segíteni kész stb. voltam. Ifjú hülyéből lettem, nem kis nehézségek, küzdelmek árán, vén hülye, ami, bizonyos szemszögből nézve, igen mérsékelt karrier, de hülyeségemhez ma is ragaszkodom, ebben a Szent Rendszerváltott Piacországban-piacvilágban is, - ami már totálisan szuperhülyeség! Utóbbi ragaszkodást senkinek sem tudom megmagyarázni, sem Istennek, sem Ördögnek, magamnak sem, még akkor sem amikor magamon kívül vagyok, - ezért, kérem, kedves Olvasóim, ne is nyagassanak az okai miatt, ne firtassák!

No de miért akarok levelet írni annak az ismerősömnek, aki, általam remélten, szintén vén hülye, a kifejezés fentebbi értelmében?

Ennek oka, hogy az illető nagyon-nagyon magas polcra került, főembernek. Nem tudni meddig marad ott, mivel, ha valóban jóindulatú, jót akaró, mint remélem, akkor helyzete eléggé reménytelen, vagy legalábbis igen rizikósan ingatag. Engem meg felhívott egy rokonom (hozzám hasonló értelemben hülye, csak nem vén), hogy segítsek rajta, igaz, mindössze csak két diplomája, meg két nyelvvizsgája van, viszont ezen két nyelven kívül magyarul is tud, mert az az anyanyelve, csak szereti a magyarán kimondottakat. No utóbbi hiba, hiba, - de talán leszoktatható róla.

Megsajnáltam szegény rokonom (tartsunk össze mi, szegények, még akkor is, ha szegényként vagyunk rokonok!). Elhatároztam, hogy írok annak a főembernek, akit ismerek, hiszen az ország érdekeként is felfogható egy kétdiplomás fiatal tudásának hasznosítása, igaz, a három vagy négy diplomával rendelkezők, persze, előnyben részesítendőek, ezt nem tagadhatom. Az ötdiplomásak méginkább!

Sajnos, nagyon valószínűsíthető, hogy a vén hülyének hitt NEM HÜLYE, mivel magas posztjáról nem válaszol plebejus levelekre, viszont nyilvánosan arról szónokol: a HAZÁNAK minél több kiművelt emberfőre van szülsége, akiket meg kell becsülni, mert elsősorban ezen fordul meg az ország jövendő közboldogsága.

Most már csak azt kellene megtudnom, hogy hol van az a haza. Én csak hazabeszélőket látok, hallok.

(2010)