Szalmalángszerető kedves falucska volt, Ugrabugrapöttöm városkához nem közel, de nem is túlságosan messze. Vendégfogadó csak egy volt benne, de olyan, aki fogadott mással, valamibe, hogy így lesz vagy úgy, - több is, mint sok.

Okoslótartó Dániel nemesember volt, és legény, akinek - nemesi oklevelén, azaz kutyabőrén kívül - volt ötven hold földecskéje, meg a sziklás hegyen egy kicsike, mindössze ötszobás kastélyocskája, de annak környékén olykor zerge zörgött, és, ha Dániel eltalálta, akkor zergepörköltként tálaltatott fel.

Ennek a Dánielnek szeretője egy százholdas gazda leánya, Csipkeverő Amália volt. Igen mértéktartó leány volt: se nem csúnya, se nem szép, se nem okos, se nem buta. Dánielt, mint deli legényt nem keveselte, de a legény ötven holdját igen. Amikor Erőszászlórudas László, aki hetven holdat örökölt az apjától, megkérte Amália kezét, a leány ügyesen kiszámolta, hogy a hetven hold hússzal több, mint ötven. Ezt követően Dánielt elhagyta, Lászlót felvette, uraskodni, rudaskodni.

Sértette Dániel hiúságát, hogy otthagyta őt a leány, másnak a kedvéért, pedig titkon azt szerette volna, ha a leány az ő kedvéért hagyja el őt. Ám odáig még nem jutott el a leánynál, - és akkor közbejött ez a László!

Dániel nem volt kocsmázó ember, de ha bánata volt, akkor csak beugrott - évente egyszer-kétszer - Ugrabugrapöttöm városka kocsmájába, mert ott jobb volt a pálinka, mint a helyi vendégfogadóban, meg az összegyűlő társaság is érdekesebb. Mindegyik tagját nem mutathatom be, de Kutyaugattató Frigyest, a pálinkakiöntő-beöntő költőt nem hagyhatom ki. Ha egy legényt otthagyott a szeretett leány, senki sem tudta az illető nadrágost jobban megvigasztalni, mint Frigyes, a frissensült verseivel. Képzeljék csak el, kedves Legényolvasóim! A világirodalom legnagyobb költőinek legszebb bánkodóversei csak növelik a szív terhét, de Frigyesé - pálinkaivás és itatás közben - egyre könnyítette, sokszor a felszabadult, jókedvű röhögésig. Így Frigyes - igaz, csak a városkában és környékén - több jót tett alkotásaival, mint a világirodalom poétáinak jelesei együttvéve. Példaként idézem "Kiszerető vers" című költeményéből:

Azt hiszed: esem érted búba?!
Bubám! Szívem egykori tyúkja!
Kot-kottod szép, igaz, de most már
maradj ott, ahol megbotlottál!
Ha másra lebben alsószoknya, -
azt az én szívem meg nem szokja!

Frigyesnek ezúttal nehéz volt verseivel lebeszélnie Dánielt a búslakodásról, mivel előbb be kellett beszélnie neki, hogy van oka a szomorkodásra, csak utána jöhetett a verses lebeszélés. Ám a társaság szóba hozott egy másik leányt is, Kíváncsimáncsi Rozália grófkisasszonyt, a Nagy Kikosarazót. Az a leány eddig minden kérőjét kikosarazta, még azt a mesebeli herceget is, aki nagyon hercig és herceg volt, és nem esett a feje lágyára, csak egyszer, csecsemő korában, igaz, tartós utóhatással.

Ez a grófkisasszony a város szélén éldegélt, héttornyos, hetvenszobás kastélyban, de utóbbival nem szokott hetvenkedni. Egyébként gyönyörűszép, nagyon bájos, okos leány volt, de hiányzott belőle az a bölcsesség, hogy a kezét megkérő butácska férfiak eszét ne bírálgassa, hanem csak dícsérgesse. Az ilyen lányokból lesznek a vénkisasszonyok!

Dániel a pálinkavedelő asztaltársaság előtt kijelentette: ő sohasem fogja megkérni a grófkisasszony kezét! Erre hiába vár az a kényes kisasszony! Őelőtte le is térdelhet, még akkor sem! Ha nem térdel le, akkor sem! Semmikor!

Az asztaltársaság ezt helyeselte, igaz, ahhoz túl sokat ittak, hogy tudják: mit helyeselnek. Ez nem csoda, megesik ez egész népekkel is, ivás nélkül is. Kutyaugattató Frigyes másnap versben is híresztelte, sőt, a verset erőszakkal beletetette az Ugrabugrapöttöm Ősi Hősi Nagysága című újságba. Csak egy versszakát írom ide, bemutatóul:

Szép Kisasszony, Rozália!
Lesz ok szívének fáznia,
mert egy legény, a Dániel,
- a dicsőségét látni kell! -
szíve, sajnos, nem Önre vár!
Ez szíven üti, ugyebár?!
Dániel oly kemény legény!
Ha letérdelne Ön, szerény
alázattal, s a kézfején
csókolgatná, e nagy vitéz,
ily szókat is kibökni kész:
- Ó, hagyd, Leány! Ez hasztalan!
Én nem másítom meg szavam!

A verset nagy csodálkozással olvasgatta az egész város, leginkább Rozália grófkisasszony. El is küldte egyik sikertelen udvarlóját, Hirtelenhertelendy Henrik bárót, hogy vágja kesztyűjét ennek a szemtelen Dánielnek az arcába, hívja ki párbajra. Az ügy kapcsán Henriknek tényleg lett pár baja. Egyrészt elveszítette drága szarvasbőr kesztyűjét, mert amikor a jobbkézre valót Dániel arcába akarta vágni, akkor azt Dániel elvette tőle, de a balkezéről is lehúzta a párját, azon a címen: mihez kezdhetne ő fél kesztyűvel? További baj a lövöldözésnél történt, mert a báró már a harminc lépéses távolságnál elveszítette a balfülét, később pedig, a párbaj után, az ezüst zsebóráját, majd pedig a kalapját is.

Ezt követően Rozália kijelentette: őt nem érdekli Dániel! Ezt azzal is kimutatta, hogy közömbös arccal sétálgatott Szalmalángszerető falucskában Dániel kastélyocskája előtt, hetente háromszor. Dániel is csak hetente háromszor nézegetett ki a kastélyocska ablakából a lányra, de akkor igen ügyetlenül színlelte a közömbösséget.

A leány ezután verset írt, amelyik megjelent az újságban, "Nyelvöltögető egy beképzelt legényre" címmel:

Dániel! Beképzelt majom!
Azt hiszed: szó nélkül hagyom
szavad, mely rám olyan lenéző?!
Ez a kihívás, hidd el, végső!
Holnap, gyere, házunkhoz, gyáva,
három órakor, teázásra!
Akkor reád nyelvem kiöltöm,
így csúfollak, meglátod, rögtön!
Ha elém térdelsz, s kezem megkéred:
elutasítlak válasz végett
másnapra, mikor megint láthatsz,
s kegyelmemből nálunk teázhatsz!

Felötlött Dánielben, amit mindig is tudott: ez a grófkisasszony ezerszer többet ér Csipkeverő Rozáliánál! Elment teázni, megdícsérte a grófkiasasszony gyönyörű nyelvét, sőt, letérdelt a leány előtt, megkérte a kezét is. A választ ugyan a nevető szemű leány másnapra halasztotta, de még aznap, a rossznyelvek szerint, sok mindent csináltak a szőlőlugasban, kettesben, ami nekik nagyonis jó volt, - és másnap már a lakodalmuk pontos időpontja sem volt kétséges! E lakodalomról írta Kutyaugattató Frigyes, bár némi helytelen csalafintasággal:

Csalódottból lesz nem csalódott?
Boldogan nyeríthet a ló ott!
Ha nem csalódott lesz csalódott?
Hát arra ír pálinka, jó sok!