I.

Szín: bírósági ítélőterem. A vádlottak padján megbilincselten Ádám és Éva, az Első Közveszélyes Emberpár, meg a felbújtásukkal alaposan meggyanúsított ördög: Lucifer. A sértettek padján a felperes panaszosok: két fehér ruhás Angyal, egymás kezét fogják, és a gyűlöletet szeretően néznek a vádlottakra.

Bíró (a vádlottak ügyvédjéhez):
- Öné a szó, Ügyvéd Úr!

Ügyvéd:
- Tisztelt Bíró Úr, Tisztelt Esküdt Urak és Úrhölgyek! Igaz ugyan, hogy védenceim megízlelték a Tudás Almáját, amit Édenkertország tulajdonosa, aki haszonélvezetbe adta nekik a Kertet, megtiltott. Ám tegyük fel a kérdést: mi volt ennek az oka? Többet szerettek volna tudni mindenről, ha pedig mindenről, akkor a Jóisten dicsőségéről is, pusztán azért, hogy a Jóistent jobban dícsérhessék! No és nem volt-e szép Lucifer, a fekete Angyal szándéka is, aki erre bíztatta őket?

Hangok a felizgatott hallgatóságból:
- Hallatlan! Védi azt a veres ördögöt! Védi azokat az almatolvajokat! Kötelet nekik, ahogy a Szabadság Szent Költője írta: "új divatú nyakravalót"! (A Szabadság Szent Költője szavainak kiforgatására megfordul a sírjában, ezt csinálja kukoricásföldi eleste óta folyamatosan.)
A spontán hirtelenséggel keletkező (értsd: jóelőre bizonyos pártok által szervezett) szavalókórus közben ezt harsogja: "Aljas, piszkos veres! Már a hóhér keres! Isten, haza áruló, rúgjon meg a veres ló!"

Bíró (kelletlenül bár, mert tetszik neki a szavalókórus egyik szájaló, csöcsös bögyikéje):
- Csendet kérek! Mindennek eljön az ideje! Most Önhöz szólok, Lucifer vádlott! Bíztatta-e a Tudásfa almájának evésbűnére Ádámot és Évát?!

Lucifer (öntudatosan):
- Én a Gondolkodásra, a Tények és Érvek Tiszteletére, sőt, ha kellett, a Kétkedésre bíztattam őket. Arra számítottam: ha többet tanulnak, egyre többet tudnak, és akkor pár száz évezred után már némi ésszel is rendelkezni fognak. No és az ismeretek hiányának káros voltát sok esemény igazolja. Megemlíthetem például a második világháborúból azt, hogy...

Bíró (palástja alól kikandikáló, rosszul palástolt bosszúsággal):
- Az egészen más ügy! A tiltott almába harapás rettenetes bűnét csak nem akarja olyan jelentéktelen kis vétkekhez hasonlítani, mint amit - a Haza érdekében végzett hősi háborús tevékenységük túlbuzgóságában - némely derekasan keretes legények a nekik nyújtott keret terhére végeztek?!

Lucifer (oktatólag):
No azért, ugye, pédául az, ami a Donnál és...

Bíró (türelmetlenül):
- Megvonom Öntől a szót! Más ügyeket kíván belekeverni az Eredendő Bűn ügyébe! Az utóbbi eredendően maradandó, míg a másik maradandóan átalakítandó, az Új Történelemszemlélet polgármódi szembogara szerint!

Hangok a hallgatóság soraiból:
- Igaza van a bírónak! Máglyára az ördögöt! Tűzbe a könyveivel! Égessük le a baloldalát! Égessük le, még ha magunkat is égetjük vele!

A pártverbuvált szavalókórus vadul ordítja: " Ádám veres, veres Éva, vérük kérjük, na de még ma! Bíró, azt, ki almát lopott, jobb, ha mindjárt akasztatod!"

Hisztérikusan feljajduló, majd nyávogó hangon siránkozó polgárasszony:
- Megennék ezek még az országalmát is, a kettős kereszttel! Telhetetlenek, szégyentelenek!

II.

Hirtelenében váratlan esemény történik. A bírósági terembe kiáltozás hallik be a Profitarcú Szent Piacról. Először alig érthetően, de egykettőre fülbe ordítóan hallani lehet:
- KITÖRT AZ ÚJ VILÁGRENDSZERVÁLTÁS!

Bíró (gyorsan érdeket, hangot, szemléletet, eszmét, talárt, dalárt vált):
- Elnézést kérek, Mélyen Tisztelt Úrelvtársak, Elvtársurak, Elvtárshölgyek! Néhány percre ki kell mennem, hogy más emberként bejöhessek!

A teremben némi álmélkodás támad, de csak némi, mert Hungary fiai, lányai, asszonyai megszokták, amit megszoktak. Az Angyalokból most vádlottak lesznek, két fogházőr vezeti be őket teátrálisan, vezetőszíjas kutyapórázon.

Bíró (az egyik Angyalhoz, szigorúan):
- Szóval Ön Angyal. Mikor született?

Angyal (megszeppenve):
- Én ma született fehér báránynak születtem, és még ma is az vagyok, mert, ugyebár, az Idő, bizonyos filozófiai szempontból...

Bíró (ráförmed):
- Ne játsszon az idejünkkel, hanem mondja el azt a lángpallosos erőszaktörténetet, de értelmesen!

Angyal (a másik Angyal nyakába borul, mindketten jobbnak látják elalélni, mert úgy vélik: az Isten sem menti meg őket).

Ügyész (szólásra emelkedik):
- Tisztelt Bíró Elvtárs, Tisztelt Esküdt Elvtársak! Pokoli istentettekkel vádolom ezt a két Angyalt, a Nép e két kíméletlen ellenségét! Kiűzték Édenkertországból az Első Emberpárt, Ádámot és Évát, a Tudomány lelkes híveit, erőszakkal, lángpallossal. Gazdájuk, felbújtójuk, az a fehér felhőlovon bevonulgató, azután kivonulgató Főkormányzóisten is erőszakkal jutott hatalomra egy világban, amelyről hazug módon azt állítja: ő teremtette!

A nézőtéri hallgatóság soraiban már jól látható külszíni változás takarta el a belszínit, így a felkiáltások is változtak: - Guillotine-t azoknak az álszent hófehér nyakaknak! Ide a forradalmi fejtermelőgéppel! Éljen Voltaire! Éljen Robespierre!

III.

Szín: új kaméleonkörnyezetköntösben az a nyilazó ősrégi. A finn rokonok le vannak..., ha megvannak is! Hungarian kaotika, kinyílik a szájak lika. Szent Korona tüzesen tiltakozik: véletlenül Dózsa György fejére tették, Pálfordulós Pali feje helyett! Erdő elmegy pápának, mártír Mező tűnődőn nézi. Ludas Matyi háromszor is megveretik a választáson, de vállat ránt, nem adja fel kalodatulajdonosságát és cégcímeres Döbrögiségét. Országimázs-zenekar zenél, zenéltető pazarul él. A többi, ha nem él meg, magára vessen - keresztet. Kereszt, az lesz, nem kell félni (de az féljen, akinek nem kell!). Pucér Panna meztelen, forint becse messze, lenn! Háromszínű lobogó, - kétszínű had mit lop, ó! Sok derék párt Önre tett, - s hogy az ország tönkre tett?! Szakadék szélén a tönk, vakság reményt tönkre önt!

(2010)