A sírfelirat homályosan
Tükrözi a valóságot.
A holló szíve bánatosan
Tárja fel a világot.

Vén koponyán koppan karma,
Szemében a semmi csüng.
Elfelejtett időt zargat,
Mely kor már rég letűnt.

Üreges csont ..., hogy kié volt?
Nem tudja azt senki már.
Uralja egy fekete folt,
Egy véres tollú nagy madár.

Szárnyaimmal beterítem
A vér áztatta koponyát,
Szemgödrébe nézek mélyen...
Kialudt a fénysugár!

Vicsorogva ölelem a múltnak ékes darabját.
Soha el nem engedem.
Szívemhez szorítom a véres koponyát,
S az enyém mellé temetem.