Amikor azt mondom, hogy szeretlek,
akkor az egész világom adom Neked.

De hallgattam, mert tudtam,
tanulnunk kell szép lassan,
a nagyvilágról és egymásról,
önmagunkról és néhány csalódásból.

S most állok csendben, a domb tetején,
őszi szél finoman arcomhoz ér.
Csak egy perc távol a világ zajától,
de csókod emléke szívemben mindig lángol.