A sportok iránt mérsékelt érdeklődést tanúsítok, de azért sportja válogatja: egyiket (és szurkolótáborát) jobban lenézem, másikat némileg kevésbé. Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy mennyi ember veszítheti el a fejét akkor is, amikor nincs világháború.

A lóversenyt sem kedvelem, amit annyi író, költő, újságíró és más bohém kedvelt, - a lovaknak viszont hálás vagyok. Ló segített ahhoz, hogy ifjú koromban végül könnyű szívvel mondjak le a szépséges Gabriellácskáról, aki lovagolni járt. Ez a hobbija önmagában is elítélendő, amire a lova is figyelmeztette: egy-két alkalommal megharapta. A harapás részleteit Gabriellácska nem részletezte, csak megemlítette, mint mellékes dolgot. Nekem már gimnazista koromban meséim és verseim jelentek meg az újságokban, így joggal elvártam volna, hogy Gabriellácska otthagyjon lovat, lovardát, csapot, papot, és az én nyakamba boruljon, a Szépség Költőjébe, a ló nyaka helyett. Utóbbira Gabriellácska nem mutatott hajlandóságot, csak édesanyja lelkesedett volna egy ilyen költői végkimenetelért.

Ezt a lószerető leányt végül faképnél hagytam, lovával együtt, ami nem volt nehéz, ha tekintetbe vesszük: 1. a leány, csacskasága miatt, nem ismerte fel mivel tartozik a Költészetnek, költészetemnek, bár verseimet egy-két alkalommal hajlandó volt szépen csengő, de oly halk hangján elszavalni, hogy még az első sorban sem értettek meg belőle semmit, 2. olyan leány, aki lovardába jár, de ott még ráadásul lovagol is, bár a lova, jóindulatú figyelmeztetésként, megharapja, nem méltó egy olyan magas szellemi síkon sétálgató ifjúhoz, mint én. Így a ló - számomra ismeretlenül bár, mivel a lovat sohasem láttam - segített abban, hogy Gabriella iránti érzelmem - Arany János szavait kölcsönvéve - "elfogyjon a fogyó holddal, / sarlóvá hajolva". Ez "A tudós macskája" című versben van, lehet, hogy nem pontosan idézem, de most nincs kedvem utánanézni, aki nagyon kíváncsi, az olvassa el Aranytól.

Gabriellácska lova is segített - közvetve - abban, hogy később ráakadjak arra a leányra, aki 1. gyönyörűszépnél szebb, 2. bájos lányoknál bájosabb, 3. végtelenül kedves, 4. egyértelműen rajong irántam.

A lovakat tehát szeretem. A médiában oly gyakran szereplő Overdose nevű megasztár lovat is, hiszen nem tehet arról, hogy azok a szamarak a fő célt abban látják: minden más lovat előzzön meg a Piacverseny futtatópályáján. Igaz, ez a ló- és emberkapitalizmus (piacgazdaság) fő célja is, de én ezt a kapitalizmust utálom. Valószínűleg rajtam kívül más is utálja, csak nem meri kimondani senki. Egyszer talán majd mégis megvalósul Andersen találó meséje, A császár új ruhája, - a valóságban is. (Itt most nem császárok, császárnők kacér médiás pucérkodására gondolok, az, persze, megvalósul, hanem az egyenes beszédre, szókimondásra, amihez még fel kell nőnie a nép gyermekeinek, akik még nem tudnak beszélni, csecsemőkorúak, bármiféle csecse nélkül.)

No hát ez az Overdose nevű világhíres ló tizennégy versenyt játszva megnyert, azután savós patairha-gyulladásban megbetegedett. (Jogos gyanú: valakik mások kirúgatására is felhasználták a lovat és annak patáját?! Nem szokatlan ilyesmi Hungaryban, hogy rúgja meg a ló!) Kikezelték szegény lovat, de a tizenötödik versenynél, mint az újságok írják, a ló fejéről túl hamar lekerült a kapucni, és ettől nyugtalanná vált, ágaskodott, rúgott, a startgép előtt ledobta lovasát, aki csak úgy nyekkent, de utána fájdalmasan nyikkant. A kapitalizmus több szolgája együttes erővel ugyan a helyére tolta a lovat, és az elindult a versenyben, de a hajrában valószínűleg olyasmit tehetett ez a ló, ami Hungaryban (és a nagyvilágban) általában nem szokásos: elkezdhetett gondolkozni!

Nézzük csak: mi is történhetett? Amikor Overdose fejéről lekerült a kapucni, valamit láthatott, amit Hungary Országlova még nem láthat, mert annak fejéről nem került le a kapucni. Mit is láthatott?! No tényleg, vajon mit, amitől - látóként - megvadulhatott?

Hungary Országlova még békés birkaként viselkedik, nála hat az "overdose" (angolból magyarra fordítottan: túladagolás). Mit adagoltak, adagolnak be neki nagy dózisban? Mi lenne, ha azt nem adagolnák be neki? Meg az országnak?

Hát Tisztelt és Nem Tisztelt Olvasóim, itt a Nagy Lehetőség! Aki mártíromságra, keresztre feszítésre vágyik, az gondolkozzon el ezeken a kérdéseken, - és válaszoljon rájuk!

Persze, mivel szeretem az igazmondást, hozzá kell tennem: megszerzett mártíromsága nem lesz feltétlenül örök életű. Hungaryban legalábbis semmiképpen. A mártíromság ugyanis rendszer-függő. Egyik rendszerben a felakasztott gazemberekből is mártírt csinál az Érdek, a másik rendszerben a legönfeláldozóbb, leghazafiasabb mártírokat is hazaáruló bitangokként emlegetik. No és ez váltakozhat, rendszerváltástól függően!

(2010)