Vannak, akik szeretnek kötözködni, mindenbe belekötni, és ehhez nem kell nekik kötél sem. No és konokan teszik ezt, kötik az ebet a karóhoz, - vagy a karót a szerencsétlen ebhez. Már hallom is:
- Mi különös van abban, ha egy kutyus tud táncolni?! Unalmas történet lesz ebből, még az unkabéka is unja, unkázza majd!

Hát mi tagadás: sok minden megszokott ebben a történetben. Az is, hogy a jóképű fiatal báró, Hegyeskatonás Bandi, csak egy omladozó kastélyt örökölt, föld és pénz nélkül. Megesik az ilyesmi. Az is megesik, hogy kastélyokra bomba esik, ha háború van. Bomba esett, kastély összedőlt.

A báró, a pincében, épen maradt a kutyussal, amit az erdőben talált. A kutyus fehér szőrű volt, kisebb, mint egy macska. A báró átlátta: a Fifi túl gyakori kutyanévnek, ezért elnevezte Fufunak. A kiskutya kicsit sem tiltakozott ellene.

A báró távoli városba költözött bánatában, a kutyussal, akinek így magyarázta el a dolgot:

Rég nincs nálam komornyik.
Belőled meg jön bús "Nyik!"
Báróságom leteszem.
Keresgetem kenyerem.
Leszek árus, piaci,
ha nem is vár a paci!

Piac volt a városban, de a báróságát többé nem emlegető bárónak áruja nem. Elhatározta: segédárus lesz, mások portékáját segíti eladni. Ám ruhája időközben idő előtt elkopott, lerongyolódott, így sokan inkább koldusnak vélték, a rosszindulatúak meg barátságtalanul méregették, tolvajt gyanítottak benne.

Végül szegény volt báró ott állt a jelenben, kenyérkereset nélkül. Azt gondoljátok: rossz helyen állt, mert rossz volt az a jelen. No féligazatok van!

Bandi ugyanis jó helyen állt, ha az jelen rossz volt is egyébként: Halas-kolbászos Éva sütögető sátra előtt. Ez az Éva egyszer halat sütögetett, máskor meg kolbászt, hurkát. Ilyen változatos volt az élete! A piacon sok férfiembernek tetszett Éva, aki kedvesen mosolygott a vásárlókra, de egyetlen legényt sem bátorított a barátságos mosoly határán túl.

Hegyeskatonás Bandinak nagyon megtetszett a leány. Ajánlkozott, hogy segít a halárusításban, érces hangon kiabálni fogja: - HALAT VEGYENEK! EZ A HAL OLYAN HAL, AKI ESZI, JOBBAN HALL, AZ IS LEHET: MEG SEM HAL!

Éva is észrevette, hogy daliás legényt rejt a rongyos, kopott gúnya, de nem volt szüksége reklámra, mivel a sült halakat igencsak vették nála. Sajnálkozón mondta, kicsit tréfásan, hogy enyhítse a visszautasítást:
- Vesznek nálam keszeget, kárászt, pontyot eleget. Kecsegtetné kecsegém, ámde én ezt tehetném?! Egymagamban elegen vagyok, fel nem vehetem!

Itt jött be a történetbe az addig négy lábon álldogáló kutyus: Fufu. Kétlábra állt, táncolni kezdett. Ámult ám Bandi, aki nem is sejtette eddig Fufu cirkuszi tudományát! Éva leány pedig a mókázó kutyus láttán elnevette magát. Bandi kihasználta a kedvező alkalmat:
- Hullj le számról hat lakat: én is sütnék halakat! Több hal, több pénz, vajra méz, csinos nagyság. reám nézz! Gúnyámra bár jöhet gúny, benne egy bölcs meglapul. Tudja azt, mi nem talány: legény mellett más a lány!

Elgondolkozott egy percig Éva a dolgon, de nem sietett a végső válasszal. Meghívta Bandit a házába, estére: beszéljék meg a dolgot. Lehet, hogy igent mond, lehet, hogy nemet, - de a legény "nem"-nél is vacsorát ehet. Addig is adott Bandinak egy csomag sülthalat.

A közelben fülelő öltönyárusító ember, aki sült halért jött, de mindezt hallotta, így szólt:
- Nem szoktam ruhát adni hitelbe senkinek, de Önnel kivételt teszek, mert úgy vélem: ennél a szép leánynál sikerülni fog állást szereznie. Jöjjön, nézze meg a sátramban levő ruhákat!

Dani felöltözött az új ruhába, és egyből sokat visszanyert egykori bárósága eleganciájából. Fufu is kapott az árustól egy szép piros nyakörvet.

Az érdekek egyeztetése Éva házában jól haladt. Kiderült, hogy Éva szülei valamikor gazdagok voltak, de már szegényen haltak meg. Évát csak a piacon becézik Halas-kolbászos Évának, igazi neve, a címerrel is díszített régi papirosok szerint, ma is Bátrankardos Éva.

Másnap már talpraállt a háromfős társaság. Fufu kutyus időnként két lábon táncolt. Bandi Éva mellett sütögette a halat, de azért Éva nem csupán a halakat sütötte ki, hanem valami mást is kisüthetett. Ezt abból lehetett sejteni, hogy nem csak azzal a kedves mosollyal fogadta Bandit, ami a vásárlóknak kijárt, hanem sokkal szívbélibb szívélyességgel. Érthetett volna ebből Bandi, de az egyelőre arra gondolt: ő most szegény legény, nem illik neki a jómódú Évához dörgölődznie.

Hanem mióta Bandi is sütötte a halakat, illetve máskor a kolbászokat, hurkákat, a piacon megforduló leányok is többet forgolódtak Éva boltja körül. Buzgón vásároltak is, ezt Éva örömmel nézte, de azt, hogy a leányok Bandin is szívesen legeltették olykor a szemüket, nagyonis csúnyán.

A férfiak közül az egyik legény félrehívta Évát, a sátor oldalához, és így szólt:
- Kedves Halsütő Kisasszony! Le kell lepleznem társát, egyrészt mert jegyesem, Becseskorsós Rozália az utóbbi időben gyakran mereszt rá halvásárláskor nagy szemeket, ahelyett, hogy engem csodáljon, másrészt mert az az ember csaló! Letagadta Ön előtt borsosbikkfafalvai kastélyát, valamint báróságát! Becsapta Önt, kedves Kisasszony, - dobja hát ki, hogy a lába se érje a földet!

Éva megköszönte a figyelmeztetést, de nem siette el az ítélkezést. Titokban elküldte barátnőjét, Piroskás Annát, nézzen utána: csapodár-e Bandi? Udvarolt-e ott más leánynak? Miért nem említette kastélyát, báróságát?

Anna jó híreket hozott. Éva örömében megcsókolta barátnőjét. Még aznap megcsókolta Bandit, hogy az értsen a csókból. A kiskutyát, Fufut, nem csókolta meg senki, de ő sem csókolta meg a kamrában a rúdról lelógó kolbászt, hanem
csak bekebelezte. Bandi egyből értett a csókból. Amikor Éva és Bandi a lakodalom és a mézeshetek után visszatért a halsütögetéshez, már az egész piac nagyon várt rájuk, - vagy inkább a sült halakra?