Csibefogó Feri nemrég házasodott, legényéletének így vége szakadt, de férji élete elkezdődött. Felesége is felvette hazasságkötéskor férje kissé humoros vezetéknevét, így lett Csibefogó Éva. Fogni való csibéjük nem volt, csak egy házikójuk, kerttel. Ám azért nem szomorkodott Feri, mert szép neje bájosan tudott fecsegni erről-arról, vidámította.

Kéz a kézben mentek munkát keresni. Éva szerint őbelőle jó nevelőnő lehetne, mert szereti a gyerekeket. Feri inkább valami kertészkedésfélét keresett, ahol kedvére csattogtathatja a nyesőollót. Egyébként Feri érdekes történeteket tudott kitalálni, de azt nem tudta kitalálni, hogy miként szerezhetne pénzt.

Találkoztak egy emberrel, aki, miután meghallotta, hogy házasok, és házuk is van, nagyon igyekezett a lelkükre beszélni: vegyék meg a macskáját, mert macska nélkül túl egeres lesz a házuk. Olcsón adja a macskát, mindössze egy ezüstpénzért!

Akkoriban egy macska legfeljebb két rézpénzbe került, de legtöbbször ingyen adták oda. Az ember azonban erősködött:
- Nézzék, ez nem akármilyen macska! Négy lába van, két füle, veres szőre, nyakában piros bőröv, ráadásul még a bajusza is kackiás!

A Csibefogó házaspár végül megvette a macskát egy ezüstpénzért. Mentek tovább. Éva a kötényében vitte a cicát. Az egyik palota kapujában egy öreg hölgy majd kiugrott a bőréből örömében a cicus láttán:
- Ó, ti jóságos gyermekek, hát megkerestétek, visszahoztátok szeretett cicuskámat, a Cancikát! Itt van jutalmul az az öt ezüstpénz, amit a becsületes megtalálónak felajánlottam!

Feri oldalba bökte feleségét: most ne fecsegjen arról a macskát áruló emberről, hanem tegye el a pénzt. Szerencsét hozott nekik a macska, négy ezüstpénz hasznot odagurított.

Mentek tovább. A piacon egy hosszú szakállú ember szőnyegeket árult. Amikor Évától megtudta, hogy házzal rendelkező házasok, kijelentette:
- Vegyék meg ezt a rongyszőnyeget, nézzék milyen szép színes! Varázsszőnyeg! Ma már kifáradt a repülésben, de holnap repülhet. Mindössze két ezüstpénz az ára!

Némi sikertelen alkudozás után mégiscsak kifizették a két ezüstpénzt a szőnyegért tudatlanságukban, hiszen nem ért az többet egynél, de inkább annak is csak a felénél.

Másnap reggel kíváncsiak voltak: repül-e a szőnyeg? Mindketten ráültek, de a szőnyeg nem repült. Talán ketten túl nehezek volnának? Ám hiába szállt le a szőnyegről Feri, nem repült az Évával sem. Vitték egy darabig, azután Éva így szólt:
- Talán csak felszállni nem tud, de, ha már a levegőben van, akkor repül. Próbáljuk ki!

Feri felröpítette a szőnyeget a levegőbe, de az egy kertben kötött ki, az almafa tetején. Ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik az volt, hogy a fa alatt egy úr olvasta az újságot, és lepotyogó almák közül több is a fejére hullt. Kiugrott az úr a kapun, mérgesen, de amikor Éva és Feri elszontyolodott, ijedt képét látta, elnevette magát:

- Kerge kecske, hamis ló, nem való, mi nem való! Ám látom: nem készakarva csinálták, amit csináltak, hanem akaratlanul lett kész az az almapotyogtató dolog. Jöjjenek be mazsolás kalácsot enni, meg tejeskávét inni!

Az úr kivallatta őket erről-arról, de nem úgy, ahogyan a csínytevőt vallatja a szigorú rendőr, hanem nagyon kedvesen és tapintatosan. Végül így szólt:
- Feleségem, sajnos, meghalt. Házvezetőnőm ugyan jól vezeti a házam, de a gyerekhez nincs érzéke. Nos nekem van egy igen kedves, de igen kis gazfickó gyermekem, aki miatt sokszor egész délelőtt, meg délután nem tudok egy sort sem írni, pedig író vagyok. Az ajánlatom a következő: maga, Éva ifiasszony elviszi ezt a gyereket, Pistát, egész napra a házukba, megebédelteti, megvacsoráztatja, foglalkozik vele. Feri viszont minden nap elmond nekem egy kitalált történetet, röviden. Azt én majd megírom hosszan, kicifrázom, feldíszítem, a tollammal remekművé varázsolom át. A pénzre ne legyen gondjuk, mivel nekem sincsen rá. Nem pogány török félholdam van, hanem kétezer hold jó földecském!

A dolog nem ütött ki balul, mert Pista megszerette Éva túrós palacsintáját, malacpörköltjét, báránysültjét, lekváros buktáját, ráadásul Évát is, aki értett a gyerek nyelvén. Feri kitalációi ugyan inkább csak ötleteket adtak az úr történeteihez, de az író ezt jól megfizette, sőt, később segített Ferinek, hogy A BESZÉLŐ HÁZ című verseskötete megjelenhessen.

A verseskötetről sokfelé beszéltek, legtöbbet talán Éva. Addig-addig beszélt férje nagyszerű verseiről, hogy maga is kedvet kapott az íráshoz, de még a rajzolgatáshoz is. Ihletőnek ott volt az író gyermeke, Pista. Éva CSACSIS CSIGA CSINOS HÁZA című képeskönyve oly nagy siker lett, hogy férjének verses sikereit is kissé elhalványította. Ám szerelmük ettől nem halványult el, mert Feri jobban örült felesége sikerének, mint a sajátjának. Megérezte, hogy a boldog házassághoz nem elég a közös ház, közös konyha, közös ágy, hanem fontos a két szív együttdobbanása. Hamarosan az egész napra kölcsönvett Pista gyerek két játszótársat is kapott tőlük: Ferikét és Lilikét, ikreket.