Feltöltve: 2010-08-19 10:10:55
Megtekintve: 5990
AZ ÉLET ELSODOR
Feldúlt táj-szívedbe markol
ezernyi eltévedt lélek,
mely az óvhelyt adó parttól
elszakítva némán téved
a végtelen óceánba
egy sorsküldte, vad sodrással,
mely a partot végigszántva
öntörvényű árnyként szárnyal.
Felmorzsolva földet, sziklát
s mindent, mit lágy szárnya érint,
csöndes toborzóhadként vájt
a szilárd világba, és mint
folyton zúgó, hívó csábdal
kelti táncra a nyugalmat,
s lágy, ölelő markolással
örök pillanatként szaggat.
Öntudatlan martaléka
újabb folt a gödrön,
és minden szál életcérna
ólomsúlyú függöny,
mit a feltörő hullámok
habzó szájjal marnak.
Istenített kőbálványod
néma éjként hallgat.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!