KÉPMUTATÓ

A bölcselő és barátja egy kisvárosi kávéházban iszogatta feketéjét. A mellettük levő asztalnál hangos társaság szidalmazta ellenlábasát, X.-et. Ó, az a szégyentelen mindig annak a rendszernek hízeleg, amelyik hatalmon van! Az a képmutató mindig más képet mutat, érdekei szerint!

- Te ismered X.-et? - kérdezte a bölcselőt a barátja. Úgy tudom, hogy sokszor megfordultál ebben a városban. Valóban képmutató?!

- No azért meg kell jegyeznem X.-re is, meg az őt szidalmazókra is, mivel őket is ismerem, ők sem jobbak a Deákné vásznánál, hogy mind képmutatók, de azért a mutatott képek alatt az igazi képük is mindig jól észrevehető annak, aki lát. Sajnos, az emberek - néhány kivétellel - vagy vakok, vagy pedig vakságot színlelnek. Aki pedig vakságot színlel, az előbb-utóbb meg is vakul.

- Fekete kis városka, szeret az országocska! - tréfálkozott a bölcselő barátja. No gyere, hörpintsünk még az "Anglusok bűnéből", ahogy a derék Barcsay Ábrahám írta a feketekávéról, azután sétálgassunk a városkában valamelyik csinos hölgyecskével! Az efféle szidalmozó és ellenszidalmazó pedig mocskolódjon itt tovább abból a világosan sötét célból, hogy "ládájit arannyal megtöltse".

SZÓNOKI SIKER

A bölcselő és barátja fel-le sétáltak az erdő melletti úton. Az út végénél ünnepség volt, meg-meglebbentek a zászlók, sok ember bámulta az emelvényről szónoklót, mint valami égi csodát.

A bölcselő közelebb ment. Hallgatta egy darabig a tücsköt-bogarat össze-vissza beszélő, az emelvényt körülvevőket mézes szavakkal dícsérő, az elvi okokból távolmaradókra fentről nem kedvező dolgokat kérő nagyhangút. Az alkalmi tömegnek mindez nagyon tetszett, a beszéd végén kitört tapsvihar. A bölcselőtől is kapott valamit a szónok, ha tapsot nem is, de egy gúnyos mosolyt.

Később barátja megkérdezte a bölcselőt:
- No mi a véleményed erről a nagy szónoki sikerről? Szerinted mi volt a siker titka?!

- A siker titka nem titok! - nevetett a bölcselő. Két helyen is megtalálható, értelmes fő rögtön átlátja, jobban mint, ha szitán nézne keresztül. Az egyik hely a szónok maga, aki tudja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a sajátja pedig még sokkal jobban, de azt is tudja: úgy kell tennie, mintha csak az őt körülvevőkhöz hajlana, az ő érdekükben. A másik hely pedig ezen emberek summázott feje: az a hiszékenység és primitívség, ami, ha fájna, akkor nagy lenne itt az ordítozás, jajgatás.

- No a jajgatás, szerintem, már készülőben - jegyezte meg a barátja. Fura egy ország ez ebben a furcsa világban!

A bölcselő elmosolyodott:
- Egyetértek veled, de szükséges némi kiigazítás. Ebben a mai világban ez nem fura, hanem nagyonis megszokott. Továbbá nem helyes, hogy azt hiszed: ez egy ország. Pláne, hogy EGY!

(2010)