Kiskolumbáci Pista falun élt, Kopaszerdőkarácson, de félig a városban
dolgozott. Miért félig? Nos hát regényeit, meséit, verseit Kopaszerdőkarácson írta, de a városba vitte be kinyomtatás végett, és ott szerkesztette a Lacamacapacai Újságot, ami igen kedvelt volt, akik nem olvasták, azok is használták: ezt-azt csomagoltak bele.

Kiskolumbáci Pistának csak tíz hold földje volt, azt is bérbe adta, meg egy háza, abban lakott, továbbá egy igen kackiás, széptollú kakasa. Bosszúsága csak a kakassal volt, mert az gyakran megszökött, elfutott, más kakasokkal kakaskodott, mások tyúkocskáinak udvarolgatott. Ez a Pista csinos legény volt, a leányok igencsak megfordultak utána falun is, városon is, pedig az ilyen kíváncsi forgolódás nem illő dolog, de ő nem kakaskodott senkivel.

Egyszer a kakas az erdőszélen csipegetett fel ezt-azt. Arra járt egy csavargó, becenevén Rókarántó Miska, gondolta: a sült kakas jobb, mint a tollas. Az ebéd szempontjából igaza is volt. Meg akarta fogni a kakast, de az futott, futott. Miska utána. Az erdőben egyszerre csak eltűnt a kakas. Miska bámult egy darabig, elég butácskán, de azután, nagyon okosan, elment málnát keresni.

A kakas beleesett egy erdei kútba, amelynek alján víz nem volt, de sok korhadó falevél igen. Kiugrani, felszállni belőle nem tudott, mert ahhoz túl mély volt a kút. Kapirgálni tudott benne, azt meg is tette. Másnap hajnalban ki is kukorékolt a kútból.

Ez a "Kukurikú!" odacsalt egy puskás embert, aki rövidlátó volt. Ha nem volt rajta a szemüveg, akkor nem is látott messze. Most rajta volt, de a szemüveg nem tehetett viselője vadászati ismereteinek hiányosságairól, melyek miatt ez az ember így kiáltott le a kútba:
- Mit csinálsz lent, te kukurikús hangú fácán?!

A kakas nem világosította fel az urat, aki egyébként Gimbesgömbös Gedeon volt, a lacamacapacai bank igazgatója. Ez a Gedeon nem tudta eldönteni: lelőjje a kukurikús hangú fácánt, vagy inkább szabadítsa ki a kútból? Ez okból puskáját a kút peremére tette, vadászati kézikönyvét pedig elővette. Nem tudni, hogy Gedeon pontosan min csúszott meg, de tény: belesett a kútba. Melléje esett a szemüvege is, ami nagy szerencse volt a kakas számára, mert így kiderült: ő nem fácán. A puska viszont fent maradt. Egyébként Gedeon nem ütötte meg magát, mert a kútban vastag avarréteg volt, és a nagyot ugró kakasra sem esett rá, ami a kakas további szerencséjét jelentette.

Gedeon kiáltozott, amihez időnként a kakas is hozzásegített szép hangjával. Mindketten berekedtek, nem elég, hogy a kútban ott rekedtek. Arra vetődött Csalósmacskaföldi Pál, alkalmi tolvaj, de az kissé részeg volt, nem nézett le a kútba. A puskát viszont megtalálta, elvitte, de nem azért, hogy becsületes megtalálóként leadja a rendőrségen. Úgy vélte: nem jó az a túlzott becsületesség!

Kopaszerdőkarácson Kiskolumbáci Pista sokáig kereste a kakasát. Végül nem jutott más az eszébe: kihirdette a kocsmában, hogy három csókot ad annak a leánynak, aki megtalálja az ő kakasát, és visszahozza neki.

A kopaszerdőkarácsoni leányok erre mind kijelentették: fütyülnek Pista csókjaira. Ugyanakkor titokban mind nekifogtak a kakas keresésének. A legények közül egyedül Csalósmacskaföldi Pál követte őket, aki tizenkét kakast is talált különböző baromfiólakban, de még ráadásul jónéhány tyúkot is kinevezett kakassá. Ám ezek közül egyet sem vitt Pistához, mert nem tartott igényt Pista csókjaira. Ez okos dolog volt részéről, az viszont már nem, hogy a kocsmában - bepálinkázottan - a talált puskáról is fecsegett.

Élt Kopaszerdőkarácsondon két nagyon szép és kedves leány. Mindketten tanítónők voltak, de csak Erdőnagypalánki Éva tanított az iskolában, Illatoskamillásréti Lilla nem, mivel utóbbi leány nem szorult rá, hogy iskolásnebulókkal vesződjön: apjának százhúsz hold földje volt, ami nem kevés, ha a fele gyümölcsfákkal telistele. A két leány barátnő volt. Mindkettőnek tetszett Kiskolumbáci Pista, de Évának nagyon-nagyon, Lillának meg csak tetszett. Ám együtt keresték a kakast, titokban, miközben nagyokat nevettek: a csókokon majd kiegyeznek egymással és Pistával, ha megtalálják a szépfarktollas madarat.

No és az erdőben valóban megtalálták! Ám mekkora volt a meglepetésük, amikor meglátták a kútban, a kakas mellett, a városi legényt, Gimbesgömbös Gedeont, a bankigazgatót! Gedeonnak mindkét leány első látásra megtetszett, de második látásra Lilla méginkább. Kérte őket: segítsék ki a kútból, a kakassal együtt, akivel a kútban összebarátkozott.

- Nem úgy van az a van! - kiáltott le Gedeonnak Lilla. Kiskolumbáci Pista három csókot ígért a kakas megtalálójának. Annak fele az enyém! Te hány csókot ígérsz?!

Gedeon ismerte Pistát, gyakran olvasott tőle ezt-azt a Lacamacapacai Újságból is. Évát és Lillát is ismerte. Neki is vágott az esze, mert nem minden bankigazgató igazgat csupán az odakészített iratokra neve ráfirkantásával. Így szólt:
- A kakast tulajdonképpen én találtam meg, a kútban, így nekem járna Pista három csókja, de nekem nem kell! Én átengem közületek annak, aki kéri. Ám az én megtalálásomért nem fukarkodnék a csókkal, ha olyan gyönyörű leánynak adhatnám, mint te, Lilla! Emlékszel, hogy a múltkori bálon is milyen nagyra kerekült szemekkel bámultalak?

A két leány nevetett, majd Lilla megjegyezte:
- Ha továbbra is csak bámulni vagy hajlandó, akkor maradj a kútban!

Gedeon megijedt, bár a leányoknak eszük ágában sem volt őt cserben hagyni, kútban hagyni. Törtek egy igen hosszú ágat, lenyújtották a kútba. Gedeon az oldaltáskájába tette a kakast. A két leány, igaz, nem könnyen, de együttes erővel mégiscsak kihúzta Gedeont a kútból, kakasostól.

A történet a továbbiakban jól alakult, mert senkinek sem esett kútba az, amit kívánt. Éva csak Pistától kapott csókokat, később meg eljegyzési gyűrűt, és ezzel igen elégedett volt. Lillát Gedeon halmozta el csókokkal, meg adott neki a szerelem jelét jelentő ujjravalót. Mindkét lakodalomról nagy terjedelemben, képekkel számolt be a Lacamacapacai Újság. Utóbbi képeken még az újságba csomagolt ponty is csodálkozott, csak úgy tátogott, a halpiacon!