- Tiszteletem, Filozófus Uram! Olvasta Untfalvay Viktor történész cikkét az Odavágunk, magyarok! című lapban?! Bedobtam a postaládájába!

- Üdvözletem, Becsuki Bácsi! Igen, elolvastam, és méltó helyére dobtam tovább!

- No és mit szól hozzá, Filozófus Uram?! Leírja ez a történész, hogy azok a táborok, a második világhánorú idején, Németországban, nem haláltáborok voltak, ahogy a gonosz bolsevikiek még ma is arcátlanul híresztelni merészelik,
hanem tulajdonképpen élettáborok. Ott a zsidók eléldegéltek, ameddig éldegéltek, - de senki sem él örökké!

- Kedves Becsuki Bácsi, felőlem akármilyen nagyságot beleképzelhet Untfalvay Viktor történész úrba, de azért talán sem neki, sem Önnek nem kellene eltekinteni attól az aprócska ténytől, hogy a halálozás a táborokon belül - ez tudományos biztonsággal állítható - mégis kimutathatóan nagyobb volt, mint kívül...

- Ó, Filozófus Uram tudja leginkább, hogy milyen bonyolult fogalom is élet, meg halál! Egy ember meghalhat a nagy bánattól is, meg a nagy örömtől is. Majd írok Untfalvay Viktor úrnak, hogy kutasson tovább. Esetleg attól a nagy örömtől haltak meg a zsidók, hogy személyesen tanulmányozhatják a táborban a legendás német precizítást, pontosságot!

- No ez a vélekedés nem tűnik nagyon valószínűnek, legfeljebb bizonyos színűnek... Sokan-sokan nem jöttek haza ezekből a táborokból...

- Hát annak sok oka lehetett, Filozófus Uram! Volt, aki beleszeretett a német földbe, volt, aki beleszeretett egy német asszonyba vagy leányba, volt, aki...

- Hát sok minden volt, de még többen lettek bizonyos voltok miatt volttá, holttá...

- No és, Filozófus Uram, ahhoz mit szól, hogy annak idején az én sógoromat is elítélte a második világháború után a népbíróság azért a keretlegénykedéséért, amiért keretlegény korában törvényes kitüntetést kapott? Ez igazságtalanság! Különben nem is hét zsidót ösztökélt hazafiasabb tankcsapda-ásásra a puskatussal, hanem csak ötöt, és az öt közül akkor csak három halt meg heveny fejbántalomban! Gondolok is rá, hogy Untfalvay Viktor úr segítségével rehabilitáltatom... Mit gondol, Filozófus Uram, sikerülni fog?

- El tudom képzelni, hogy igen, mert egyre több manapság az ép ésszel el sem képzelhető...

- Untfalvay Viktor történész úr azt a kassai repülőtér-dolgot is kutatja, már félig kiásta az igazságot! Azok a gaz vörösök még magát Horthy kormányzó urat is megtévesztették, ezért írta visszaemlékezéseiben, hogy német gépek cselvetése volt a dolog, amit ő csak később tudott meg, mellékesen, mikor már, az eset ürügyfelhasználatával, Magyarország hadat üzent a Szovjetúniónak. Untfalvay történész úr szerint az egész a Szovjetúnió provokációja volt, hogy országunkat háborúba taszítsa saját maga ellen. Ehhez mit szól, Filozófus Uram?!

- Hát ha Untfalvay történész úr valamit valami okból ki akar mutatni, szerintem, ki is fogja, nem törődvén azzal, hogy a tények mit mutatnak. Ámbár, megjegyzem, az, hogy a Szovjetúnió, nehéz helyzetében még újabb háborús keresztet akart a nyakába venni, érdekeinek és a diplomáciai logikának erősen ellentmond...

- Nagy, kiemelkedő történész ez az Untfalvay Viktor, Filozófus Uram, nemde?

- Nem, de azt el kell ismernem, hogy nagy törtetőnek tűnik, még a törtetők hazai hadából is kiemelkedőnek... Az ilyen törtető pedig nem elveszett ember ebben a sokszorosan vesztes és elveszett országban!

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)