A költők csoportosítása igen egyszerű, mert csupán kétféle versművész van: 1. közönséges, és 2. udvari.

A közönséges alatt nem azt értem, hogy közönségesen viselkedik, hanem azt: akár közönségesen viselkedik, akár nem, verseiből megélni nem tud, meghalni viszont, ha másból nincs jövedelme, igen.

Az udvari alatt nem azt értem, hogy az udvaron költ, hanem azt: a királyi udvar költője. Ő megél a verseiből, igen jól, még ha esetleg igen rosszak is, tehetségre nincs szüksége, csak összeköttetésekre, hogy a királyi udvarba bekerüljön, és ott megalapíthassa a CSODASZÉP HAZÁNKÉRT VERSEKKEL Kft.-t (vagyis Korlátolt Felelősségű Társasaságot, ami nem nehéz, mert korlátoltak minden udvarban bőven akadnak).

Már hallom is, amint Önök, egyes Olvasóim, akik tudásukért kettest sem érdemelnek, felkiáltanak: ma viszont már a legtöbb országban nincs királyi udvar!

Ó, ti csacskamacskák! Királyi udvar mindenütt van, ott is, ahol köztársaság van, mert ott is ugyanaz a társaság van, királyokkal, kiskirályokkal, udvaroncokkal, udvaronc-magoncokkal, udvarhölgyekkel, udvariatlan hölgyekkel és így tovább, míg világ a világ.

Bámuel Sámuel király királysága azonban formailag is királyság volt, ha nejének udvarhölgyei már kijöttek is egykori formájukból. Ám a költészetben nem csak a forma fontos, hanem a tartalom is!

Búörömegyremegy Puszilinkó Bámuel Sámuel király udvari költője volt. Sok versfeladata volt: 1. a király hadi sikereinek dícsérgetése győzelmeknél, 2 a király ellenségeinek ócsárlása azok tetteitől teljesen függetlenül, 3. udvaroncoktól pénz átvétele és zsebre tevése versekért, amelyekben azt írta meg, amire az udvaroncok kérték, 4. udvaroncoktól pénz átvétele és zsebre tevése versekért, amelyekben nem írta meg mindazokat, amikre az udvaroncok kérték, hogy ne írja meg, 5. szép palotaleányok, palotaasszonyok puszkázása, akár ingyen is, amennyiben hasznosabban nem volt lehetséges, 6.csúnya palotaleányok, palotaasszonyok puszkázása készpénzért, vagy más földi javakért.

Búörömegyremegy Puszilinkó neve igen találó volt, mert búból, örömből (másokéból) egyaránt hasznot húzott. Igaz, kényes helyekről elhúzott, még idejében.

Jók voltak Puszilinkó versei? Én nem szeretek ítélkezni. A történelem szeret ítélkezni, de, attól függően, hogy kiknek a kezében van a tőr, e fontos elem, ítéletei időben igen megváltozhatnak. Legutóbb is, amikor az a sok hirtelen feltámadt Brutus... No de ne térjünk el Bőszhősországtól, Bámuel Sámuel királyságától, meg Búörömegyremegy Puszilinkótól!

Annyi bizonyos: minden bőszhősországi iskoláskönyvben ott volt Búörömegyremegy Puszilinkó verse, BŐSZHŐSORSZÁG DÍCSÉRETE címmel. Ez a vers annyira tárgyilagos volt, hogy Puszilinkónak igen szép aranytárgyat is hozott: lantot, amellyel lantolhat alant ott, de ő - jó költői érzékkel - inkább megmaradt a felenti fentnek lantolásnál. A bőszhősföldi diákszíveket megdobogtatta ez a vers, utóbbi szívdobogáshoz a vers nemtudása esetén akcióba lépő tanári nádpálca is hozzájárult:

Hiszek abban: ha ellenünk
jönnek gonosz népek, -
Sámuel majd a lovával
tyúkszemükre léptet!

Hiszek abban: egy király van,
ki méltó e névre, -
Sámuel az! Égig elhat
földi dicsősége.

Hiszek abban: Bőshősország
csak egy van e Földön!
Kalapja már telis-tele
a sok... köszönömtől!

Csíkos zászlók, csitri lányok
e nagy királyt áldják,
s csókolgatja Szent Áhítat
arany koronyáját.

Hiszek abban: Bőszhősország
ezzel egyetérthet.
S aki nem ért? Kap kettőt, s rá
kettős egek néznek!

Hiszek abban: a hitetlen,
végül de megjárja!
Négy várra is elvándorol
testdarabocskája...

Hiszek abban: egy király van,
ki méltó e névre, -
Sámuel az! Égig elhat
földi dicsősége.

Mindamellett, hadd tegyem hozzá, Búörömegyremegy Puszilinkó nem volt kétkulacsos, mivel kettőnél sokkal több kulacsot tartott készenlétben. No meg versekből is több változatot. Az utóbbi vers egyik változata íróasztala fiókjában lapult, így kezdődött:

Hiszek abban: a szabadság
most szívünkbe léphet.
Elítéljük, gaz Sámuel,
bűzös bűnösséged!

Ilyen mindere látóan előrelátó volt Puszilinkó, az udvari költők példaképe. Meg ennyire hívőn hívő! Ennyire demokratikusan hitt mindenben, igaz, nem egyidejűleg, hanem amikor a hit tárgya sorra került. Alkalomadtán szentté is avathatják Puszilinkót, csak egy kis csoda kell még hozzá, fűszerezésül. No én a bőszhősföldi nép ismeretében azt sem csodálnám!

(2010)