Feltöltve: 2010-08-14 11:05:41
Megtekintve: 5975
AZ ÉJ SZAGA
Felhők alatt
búsul a Nap.
Tudja, most már nincs remény.
Büszke szavak
meghajlanak,
s ellustul a fürge fény.
Penge teste
eltompulva
rogyik meg a föld porán,
s nagy sietve,
elpirulva
tódul az éj mostohán.
Felhők mögött
kínjába nyög.
Szava néma suttogás,
s a táj fölött
sötét hörög;
hangja kínzó vermet ás.
Majd sírjában
a fényáram
megpihenve ül tanyát,
s várva vártan,
újult árnyban
fürdik majd a zord világ.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-08-15 08:47:32
Büszke szavak
meghajlanak,
s ellustul a fürge fény.
Szép képet írtál és tetszik a versed ritmusa is!
2010-08-14 21:22:54
Nagyon szép, szellemes költői megszemélyesítéseket használsz, melyekkel igazán erőteljesen érezteted az idézni kívánt hangulatot. Tetszik, szeretem. Engem újfent elvarázsoltál. Grat!