Egyet mondok, kettő ugyan nem lesz belőle, de okos tanács igen: amikor a világ, meg az ország, illetve közös gyermekük, az ország-világ tudatlant játszik valamiben, akkor bölcs ember, aki megteheti, mert a jóisten nem verte meg igazságszeretettel, jobban teszi, ha meghagy rosszul eljátszott tudatlanságában világot is, országot is, ország-világot is.

Itt van például az a nagy világválság, ami a bankos bácsiktól indult el világhódító útjára, a hír szerint az amerikai bankos bácsiktól. Szegény amerókai bankos bácsik, bár rengeteg csillagászati összegekkel megfizetett szakértőszolgájuk is van, más egyebek mellett, melyeket most nem kívánok részletezni, mégis tudatlanabbak, mint egy szegény Hungarian hotel hóttsághoz közel álló becsületes portása. Ők dehogy gondolhattak arra, amire egy öreg, pénzügyekben tapasztalt hotelportás gondolna: egy ingatlanra nem célszerű több kölcsönt adni annál, mint amennyit az ingatlan ér, de inkább még valamivel kevesebbet, mert fontos ugyan a profit, de a túl mohó később vághat majd szenvedő pofit, vagyis el kell játszania a szenvedő szegény tudatlan világszínpadi szerepét, a jól megszokott darabban.

Ha valaki ugyanis annyi kölcsönt ad valakinek, ami több, mint a kölcsön fedezete, akkor csak mérsékelten számíthat arra: a fedezet lenyúlása után még minden esetben tovább rázhatja át saját markába a kölcsönt felvevő zsebéből a dollárokat (vagy más nevű pénzféleségeket).

Nocsak ilyen tudatlanok volnátok, amerókai bankos bácsik?!

Ha bölcs volnék, de igazságszeretet nélkül, akkor rábólintanék: igen! Az igazságszeretet azonban tönkreteszi a bölcsességet. A csőd felé menegető (vagy azt színlelő) bankokat, bárkinek tulajdonai is, ha megfelelő számban vannak, az állam kisegíteni, finanszírozni szokta közpénzekből, vagyis mindenki adójából (pénzéből), azokéból is, akik esetleg különc módon nem rendelkeznek bankszámlával, és minden pénzük otthon tartják egy szalmazsákban (legalábbis addig, amíg valaki nem kutat benne távollétükben: széna-e vagy szalma?). Az állam tehát mindenki pénzéből kipótolja a tudatlan bankos bácsik bankjának veszteségét, még akkor is, ha esetleg maga az állam is az összeomlás szélén áll.
Erre az annyira számító bankos bácsik nem számítottak, nagy tudatlanságukban és a végtelenséggel versenyző becsületességükben?!

Ám nem csupán a világ- és országbankok vezérigazgató bácsiai ilyen tudatlanok, illetve játsszák a tudatlant, szánalmat, tapsot, és főleg pénzt koldulón, hanem Világszövetségük, az IMF (az angol kezdőbetűk mögötti szavakat Hungarian nyelvre átfordítva: Idétlenkém Mi a Fenét kérsz?) szintén ludas, mivel a fentebb említett világfontos ügyekben, a megfontolások előtt ő sem egy tapasztalt Hungarian hotelportást kérdez meg, hanem saját pénzügyi világszakértőit, akiknek tudatlansága...

A tudatlanság, persze, ragadós, a megjátszott tudatlanság pedig még annál is inkább. Itt van például napjaink egyik hasznos-káros Hungarian baja: a svájci devizában felvett hiteleknél megnőtt a svájci deviza árfolyama, tehát megnőtt
a kölcsönök után forintban fizetendő összeg is, igen tetemesen. Ez hasznosnak annyiban hasznos csak, hogy folyamatosan ingyen médiatémát ad a televíziós híradásoknak, meg a sajtónak. Nos az egymást váltó kormányok, politizáló pártok szakemberei, köz- és magángazdászok, meg még sorolni lehetne, hogy más kiféle-miféle szakemberek közül senki sem tudta, sejtette, gyanította, hogy a svájci devizából Hungarian forintbaj is lehet a hitelt felvevőknél?!

No és a fentebb említettek közül senki sem tudta, sejtette, gyanította, hogy a bajért majd mindenkinek meg kell fizetnie, az egész lakosságnak, azoknak is, akik nem vettek fel kölcsönt?

Hihető-e ez a nagy tudatlanság?!

Aki bölcs, és nem verte meg a jóisten igazságszeretettel, az higgye. Jobb hinni, mint megijedni! (Lehet, hogy kissé kitekertem a mondás nyakát, de így jobban védi a nyakat, persze, fontos a hit tárgya is.)

A tudatlanság egyébként e szép piacvilágos demokráciában a legtöbb területen általában önhasznos, sőt, egyre inkább megkövetelt követelmény, igaz, rendkívül nagy közkára is kimutatható volna, - ha kimutatnák, és kimutatás helyett nem mutogatnának ezt-azt azoknak, akik...

Egy ismerősöm cikket írt, amiben többek között rámutat: a hitelt felvenni szándékozókat a pénzintézeteknek kötelezően előírt módon kellene felvilágosítaniuk a hitel hátrányairól, a vele járó kötelezettségekről is. Rövid cikkét, javaslatát a Hungarian lapok nemhogy közölni nem voltak hajlandóak, de, a kérés ellenére, az elküldött kézirat átvételét sem igazolták vissza, úgy tettek. mintha nem is kapták volna meg. Néhány nappal ezelőtt egy közkedvelt televíziós riportműsor vezetője viszont még mindig ott tartott, hogy "a szerződések aláírásakor figyelni kell az apróbetűre...".

Gondolkozzunk el ezen, kedves Olvasóim! Becsületesen járt-e el az a bank (vagy bármilyen más pénzügyi vagy kereskedelmi intézmény), amelyik mindeddig az ügyfél számára lényeges kötelezettségeket "apróbetűkkel" nyomtatta az űrlapokra?!

Jó, jó, tudom, a gondolkodás csak árthat Önöknek ebben a világban, ebben a kis Hungaryban, vissza is vonom: ne gondolkozzanak! Ne gondolkozzanak saját önhasznukra, - vagy gondolkozzanak, de a saját felelősségükre!

Én, sajnos, nem tudok nem gondolkozni, már csak ilyen kihalófélben levő értelmetlen értelmiségi vagyok...

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)