Igen fontos interjút hallottam és láttam tegnap az egyik tévécsatornán. A közgazdász nevét, sajnos, elfelejtettem, de azt nem, hogy mit is mondott az első Széchenyi-tervről, ami a múltté, meg a mostani másodikról, ami a jelené.

Az elsőről azt mondta, hogy az nem is terv volt, hanem egy rövid bevezetés után felsorakoztatott pályázatokból állt, utóbbiak már előzőleg is szerepeltek, más címeken. Ám meglepett azon értékelése, hogy az első Széchényi-tervnek nevezett pályázatoknál a pénz túlnyomó része a propagandára ment el, a "gőzre és nem a motorra". Nem tudom, hogy igaz-e ez a határozott kijelentése, de jó volna utána nézetni.

Valójában azonban még nagyobb jelentőségűnek tekinthető azon kérdésre adott válasza, hogy mit gondol a mostani, a második Széchenyi-tervről. Kijentette: ez már valóban terv. Nem tudja ugyan pontosan értelmezni a mögötte levő szándékot, de ha az a szándék, amit a terv sejtet, akkor igen nagy a veszély. A terv ugyanis, úgy tűnik, a rendelkezésre álló pénz túlnyomó részét a kisvállalkozások támogatására szánja, amiből végzetes baj lehet a magyar gazdaságban. A kisvállalkozásokra szükség van, de úgy, hogy a jelenleginél sokkal több közép- és nagyvállalkozás legyen. A kisvállalkozások ugyanis (bár szükség van rájuk) nem működnek elég hatékonyan, ezt a mindennapokban még a járókelő is tapasztalhatja. Az adóbevétel is inkább a közép- és nagyvállalkozásoktól származik, a kisvállalkozásoktól igen kevés. A közgazdász finoman célzott arra is: a kisvállalkozások sejthető túlméretezett támogatása elsősorban politikai célt követ, amely nem kedvez majd a gazdaságnak. Munkahelyteremtésre egyáltalán nem lesz alkalmas. Ám úgy véli: a hatalmon levő politikusok nem akarják meghallgatni az ellenkező véleményeket.

Az elmúlt hetekben több közgazdász véleményét hallottam, olvastam. Nyilván megváltozott körülmények között ugyanannak a tervnek, intézkedéssornak is más-más hatása lehet. Én, sajnos, nem értek a gazdasághoz, közgazdaságtanhoz, de veszélyt érzek a sok össze-vissza beszédben, félbeszédben, elszigetelt eszmefuttatásokban. Miközben például olyan rendőrségi ügyekkel, amelyek még a nyomozási, találgatási szakaszban vannak, a szenzációéhes média túltelített (ez szerintem gyakran a figyelem elterelését is szolgálja), addig nagyon fontos területeken, így a gazdaság kérdéseinél nem történik meg a szakértők véleményének olyan ütköztetése, amely a mögöttük levő pártok felelősségét is nyilvánvalóbbá tehetné később.

A médiában meg kellene találni az értelmes arányokat, háttérbe szorítani a szenzációra való ízléstelen és káros törekvést, a "szinte még semmi" öntelt, fontoskodó cifrázását, amelynek végén a szóvivő titokzatos arccal jelenti: a nyomozás érdekében nem mondhat semmit. Aki nem mondhat semmit (akár a nyomozás érdekében, akár azért, mert még nem is tud semmi érdemlegeset) - az ne is szólaljon meg. Felesleges.

Ugyanakkor a magyar gazdaság jelenlegi és jövendő állapota - miközben szívből szánom egy-egy tragédia áldozatát, akár hős volt, akár nem - a legfontosabb kérdéskörök közé tartozik, és ezzel sokkal többet kellene foglalkozni. Tárgyalásához feltétlenül szükséges a szakemberek közötti nyilvános, őszinte, felelősségteljes vita, a vélemények ütköztetése. Helytelen gazdasági intézkedések (vagy a szükségesek elmaradásának) káros következményei beláthatatlanok!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)