Feltöltve: 2010-08-09 14:35:39
Megtekintve: 6100
Ott voltam otthon
A fák alatt kis holdak és napok
fénymása csillogott és hallgatott,
de zümmögött a sziromselymen át
kékfehérben kinyílt kíváncsiság.
Ott voltam otthon. Félénk fű futott,
s kilengő légből illat juthatott
mindenkinek. Elmúlást, ami fáj,
olykor enyhített széphangú madár.
Ott voltam otthon, ahol lila méz
cseppen, míg bogáncs ég-utakra néz,
s a lecseppent szín ring, ring, és a csend
ezüstje csókolja a végtelent.
Otthon voltam, hol alkonykor a hegy
csillag-vágyakról elmesélgetett,
s ha távol is volt csillag és a vágy, -
a csúcs mégis érezte igazát.
Otthon voltam, ahol úgy voltam én:
nem én voltam, hanem a költemény,
meg nem értett, megtagadott csoda,
nem létező isten lét-otthona.
A költemény érti, amit ti nem:
múlt hit-álmot, szégyent a szíveken,
egy-egy szót miért fojtogat kötél,
míg est-bábok nevetség-tánca kél.
A költemény érti, amit ti nem:
mint játszik istent az istentelen,
mint tette trónra önző önmagát, -
miért kiált szentet álszent világ.
(2010)
fénymása csillogott és hallgatott,
de zümmögött a sziromselymen át
kékfehérben kinyílt kíváncsiság.
Ott voltam otthon. Félénk fű futott,
s kilengő légből illat juthatott
mindenkinek. Elmúlást, ami fáj,
olykor enyhített széphangú madár.
Ott voltam otthon, ahol lila méz
cseppen, míg bogáncs ég-utakra néz,
s a lecseppent szín ring, ring, és a csend
ezüstje csókolja a végtelent.
Otthon voltam, hol alkonykor a hegy
csillag-vágyakról elmesélgetett,
s ha távol is volt csillag és a vágy, -
a csúcs mégis érezte igazát.
Otthon voltam, ahol úgy voltam én:
nem én voltam, hanem a költemény,
meg nem értett, megtagadott csoda,
nem létező isten lét-otthona.
A költemény érti, amit ti nem:
múlt hit-álmot, szégyent a szíveken,
egy-egy szót miért fojtogat kötél,
míg est-bábok nevetség-tánca kél.
A költemény érti, amit ti nem:
mint játszik istent az istentelen,
mint tette trónra önző önmagát, -
miért kiált szentet álszent világ.
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!