Feltöltve: 2010-08-08 20:48:33
Megtekintve: 6018
Rideg
Meg-megszűnő szívverés
Kezem hideg, s remeg.
Ha szólítalak miért nem hallod meg?
Semmi szín, semmi szag és Te is semmi vagy.
Mintha sosem léteznél.
A tudat, hogy tudattalan fölemésztő
Szemem veszté, fülem nem hallá
Hangját, szavát
A tehetetlenség öl s én halott vagyok.
Ez érzések hasítják mindenem,
Elhulló őszi levél, s homályos alak, mire emlékszem.
Időtlen az idő, millió fényév...
Egyszer csak elvész.
Szívemben üvöltő vágy,
De hangban semmi szilárdság.
Mint fűszál nagy hegyek ormán,
Ha lehullik alább.
Süt a nap, s mégse melegít.
Reménykedem még, de az sem enyhít.
A tudat véges, a tudattalan hatalmas
Elemésztő, mély verem,
Sötét, sötét, sötét mindenem
Az egyszerű, s egyszeri elérhetetlen
Kezem hideg, s remeg.
Ha szólítalak miért nem hallod meg?
Semmi szín, semmi szag és Te is semmi vagy.
Mintha sosem léteznél.
A tudat, hogy tudattalan fölemésztő
Szemem veszté, fülem nem hallá
Hangját, szavát
A tehetetlenség öl s én halott vagyok.
Ez érzések hasítják mindenem,
Elhulló őszi levél, s homályos alak, mire emlékszem.
Időtlen az idő, millió fényév...
Egyszer csak elvész.
Szívemben üvöltő vágy,
De hangban semmi szilárdság.
Mint fűszál nagy hegyek ormán,
Ha lehullik alább.
Süt a nap, s mégse melegít.
Reménykedem még, de az sem enyhít.
A tudat véges, a tudattalan hatalmas
Elemésztő, mély verem,
Sötét, sötét, sötét mindenem
Az egyszerű, s egyszeri elérhetetlen
2003. 09. 25.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!