Matyi macska eredetileg egy varázsló macskája volt. A varázsló állataihoz tartozott a Matyi nevű szajkó, aki, gyaníthatóan a cica rosszvoltából, eltűnt. A varázsló ezért elnevezte Matyinak a cicát, büntetésből, miután visszavette tőle az eredetileg neki ajándékozott előkelő Nemáncicám Ferdinánd nevet.

A varázsló, sajnos, meghalt. Matyi macska azonban pártfogásra talált Kolbászkergető Zebulonnál, a piac költőjénél, aki a szolgálatot kereső cicának hirdetést készített jószagú sajtpapírra, versben:

SZOLGÁLATOT KERES KÜLÖNLEGES MACSKA:
MINDEN NÉGYLÁBÚNAK A LEGOKOSABBJA.
HA MEGKÉRDED: MIT KÉR, LÉGY ÁM ALÁZATOS,
MIVEL BUNDÁJÁBAN BÖLCSESSÉG A LAKOS!
NÁLA HÉT ARANYHEGY IS TÚL KEVÉS BÉRNEK:
AZ Ő TANÁCSAI ANNÁL TÖBBET ÉRNEK!

Kiállt Mátyás macska a piacra ezzel a teleírt papirossal, jó helyre, mert a halárusok és a kolbászsütödék közé. A csacska emberek azonban csak nevettek a feliraton, meg a cicán. Úgy látszott: senki sem akarja szolgálatába fogadni.

Ám egyszerre mégis megjelent egy fura úr, cilinderkalapban, kopott zöld kabátban, iszonyúan izgatottan. Néhány szót beszélt csak Matyival, és máris kiborult nála a tintát tartó kalamáris, amit a jobb zsebében tartott. Bal zsebében a lúdtoll, meg a notesz, szerencsére, nyugton maradt. Elkezdett hajlongani:
- Méltóságos Cica Úr! Megadom amit kér, kérjen bármit, mert látom: embernyelven is tud, jobban, mint én cicául! Tudós vagyok, Térüljfordulj Márton a nevem. Nem vagyok szegény, van otthon húszezer könyvem! Mellékesen megjegyzem: kétszázezer ládafiás aranyam is! Mit kér azért, ha szolgálhatom, azaz nekem szolgálhat, mint tanítómesterem?!

A cica jóindulatú leereszkedéssel válaszolta:
- A vagyonod felét, Márton, mivel szeretem az egyenlőséget. Ha nem szeretném, akkor többet kérnék. Ám ráadásul megajándékozlak egy igazsággal is: ha többet adnál nekem, mint a vagyonod felét, akkor én lennék a gazdagabb, méghozzá annyival, amennyivel többet adnál.

A tudós el volt ragadtatva a cica nagy bölcsességétől. Vett sült halat és kolbászt. No itt már az egyenlőség kissé sérült, mivel a cica jóval többet evett ezekből. Együtt mentek haza Márton úr házába. Ott azonban előugrott Márton felesége, szemrevaló házisárkányka, aki annyira féltékeny volt férjeurára, mint a róka az utolsó libája májára:
- Hol voltál, Márton?! Talán a kocsmában tekeregtél, lányokkal cicáztál, azok adták neked ezt a cicát?! Valld be, amit be kell vallanod!

Megijedt a tudós, makogott, mint a félénk diák a szigorú tanító bácsi előtt, felelésnél, pedig ártatlan volt, mint a még meg sem született bárány. Matyi cica azonban karmolós hangon rányávogott a tudós feleségére:
- Maga tényleg szép asszony, szebbet még egyetlen vak macska sem látott mióta elvesztette szeme világát, de ne kalamajkázzon itt, mert úgy kicifrázom azt a csinos pofikáját, hogy nem segít majd rajta semmi kencefice! Az ura nem a kocsmában volt, hanem a piacon tanulmányozta az állatok beszédét, magam láttam! A nőkre rá sem nézett, igaz, azok se rá, mivel félnótásnak hitték. Mától fogva Térüljfordulj úr vagyonának fele az enyém. Majd én vigyázok rá, hogy ne nézegesse a nőket, meg azok se őt! Ám annyit mondok: legyen kedvesebb az urához, nekem meg hozzon két szelet sonkát, de gyorsan, mert különben nem tudok szolgálni a gyomromnak semmivel!

Megijedt az asszony: jaj, ez a cica embernyelven beszél, és milyen dörgedelmesen! Egyben megörült: hűséges az ő férje, ez a macska a megmondhatója! Hozta a sonkát, még egy sült kacsa combjával is megtoldotta.

Ebéd után mindhárman aludtak egyet, mert a cica azt mondta: hamar munka, túl gyors szolgálat ritkán jó. Szundítás után a cica kiküldte a tudós feleségét a konyhába: készítsen vacsorát! Ő maga pedig leheveredett a díszpárnára, és így szólt:
- Mától, Márton, két könyvet fogunk írni. Az egyiket a tudósoknak, olyat, amit ritkán olvasnak, de nagyon dícsérgetik. Ezt majd nem veszik, csak kinyomtatják. Legyen a címe: "A MACSKANYELV SZÉPSÉGES SZAVAI ÉS MONDATAI EMBERNYELVRE FORDÍTOTTAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ANGOL, FRANCIA, NÉMET, OLASZ, DÁN, HOLLAND, HOTTENTOTTA NYELVEKKEL, VALAMINT A KUTYAUGATÓS AFRIKAI NYELVJÁRÁSOKKAL VALÓ ROKONSÁG FŐBB JEGYEIRE".
Ám kell olyan könyv is, amit sokan olvasnak, sokan vesznek, nem csak kinyomtatják, hanem kinyomják érte a sok pénzt az emberek zsebéből, mert megy a híre: szórakoztat. Megírjuk ezt is! A címe legyen: Nemáncicám Ferdinánd, a híres macskadetektív, meg a hét háztető hetvenhét szívsebző kalandja".

Matyi cica mancsába vette a dolgokat. Márton úr felesége addig sem volt rossz szakács, de a cica útmutatásai nyomán egyre jobb lett. Ráadásul sokkal kedvesebben beszélt a férjecskéjével, aki ezt igencsak méltányolta. Az asszony keveset értett a cicanyelv hangtanához, de egyre többet férje cicuskáztatásához.

A tudósoknak szánt könyv hamarosan elkészült, megjelent a kirakatokban. A címlapra festett kandúrmacska sok látogatót csalt be a boltba, kár, hogy a tudós nyelvezethez nem szokottakat a kinyitott könyv tartalma vásárlás nélkül visszacsalogatta az utcára. Ám Térüljfordulj Márton azért nagy díjakat nyert vele, mivel azok a tudósok is, akik már az első két oldal után elaludtak rajta, megszavazták, részben rossz lelkiismeretük elaltalásra.

Az olvasók szórakoztatására írt kalandos könyvet viszont pillanatok alatt elkapkodták a könyvesboltokban. Egy nap pedig a siker iker lett. Mártonné asszony megcsókolta a férjét, és bevallotta: hamarosan négyen lesznek, megjön a kis Mártonka.
Matyi cica erre annyit jegyzett meg szerényen: ő meg tíz-tizenkét kiscicára számít, mert feleségül vette a szomszédból azt a gyönyörű ciconkakisasszonyt, Szépenkormos Amáliát...

(2010)