A szerelem sokszor olyan, mint a háború,
Reménytelen, helytelen, sok benne a ború,
S a tény, hogy a másik szív tulaja,
Kinek szerelme számodra a remény tutaja,
Mindent megoldana, ha végre ő is úgy gondolná,
És a sötét álca fátylát végleg legombolná,
Eltűnne a vész, a gonosz felleg,
És maradna egy csodás jelleg.

De a háború kimenetele,
Mindig két félen múlik,
Ha az egyik feladja a harcot,
És a mezőn, lassan kimúlik,
Akkor a csatának ott a vége,
Marad a borzalom képe,
S a kevés túlélőnek, a zsoldot
Örökké fizetni fogod,
Mert ahhoz nincsen jogod,
Hogy még több életet tegyél tönkre,
Ha már a te szíved, volt oly gyönge,
Feladni a dolgot újra megpróbálni,
Berezelt a harctéren tovább harcolni,
Kardot rántani, még egy vágást ejteni,
És a jövővel nem törődve, nem is sejteni,
Hogy mi lesz ennek a háborúnak vége,
De nem is érdekelte, mert így volt szép a léte.

Az életben folytonos a harc, a bánat,
A halál magára, nem túl sokat várat,
Épp ezért kell újra felállni és elővenni baltát,
Hogy harc közben érjen utol ügyeset, balgát,
Okosat, szépet, szerényt és marhát,
Míg folyik a harc, addig boldog az emberi szív,
Hisz ha vége szakad, nincs ki többé csatába hív,
Nem is mennél, mert benned van a bánat,
Hogy elvesztettél bajtársat vagy százat.

A mondanivalója e versnek ennyi:
Még ha szerelmeddel néha ölre is kell menni,
Ne próbáld meg azt meg tenni,
Hogy a felelősség elől megfutamodsz,
Majd agyadban jó kifogások után kutakodsz,
Inkább tégy úgy, mint egy igazi ember,
És vállald fel tetted, most az egyszer,
Bízva abban, hogy mit tettél meg lesz bocsátva,
És nem leszel elküldve, szépen a garázsba.


A lényeg persze az, hogy veszekedhetsz amennyit akarsz,
De ha emiatt rövid időn belül, szerelmetek szakad,
Tedd fel magadnak a kérdést: Vajon megérte-e?
Az állandó csata inkább megmérgezte,
A kapcsolatot, mi jó volt, mint egy álom,
Ezért inkább mégis azt ajánlom,
Ne háborúzz, csak szeress,
Inkább, minthogy egy bimbózó rózsát temess,
Mely kinyílni majd csak később fog,
De ha ez megtörténik, nincs menekvés,
Szerelmed végre egy örök dimenzióba lép.