Magyarország kis ország, helyzetét elsősorban a nagyvilág határozza meg, de természetesen történelmi múltja és más tényezők is befolyásolják. Most elkezdett sorozatom netnaplóm része, nem gondolom, hogy amit - az ország érdekében - meg kellene tenni, azt most meg is lehet tenni. Nem alakultak ki egy értelmes, hazafias együttgondolkozás, vita feltételei sem. E sorozatot így csak gondolataim dokumentálásának szánom.

Az ország jelenlegi fontos problémái között van a mindmáig megoldatlan, csak felszínesen kezelt "zsidókérdés". Zárójelbe azért tettem, mert a társadalom különböző rétegeiben mást és mást értenek alatta, így gyakran már a kiindulópont is zavaros. E problémakör egyik része az antiszemitizmussal kapcsolatos.

Magyarország pártjai (és parlamenti pártjai) között nincs olyan, amelyik az antiszemitizmust nyíltan vállalná. A nyílt antiszemitizmust sem a külföld (így az Európai Unió) nem nézné jó szemmel, de a hazai választók körében sem számíthatna tartós sikerre. Ám ha valaki az internetre feltett anyagokra tekint, akkor világos: a nyílt antiszemitizmus is érvényesül. Azért, hogy érvényesülhet, a hazai politikai erők szinte mindegyike - a háttérben - felelős. Nem egyformán ugyan, vannak olyan pártok, amelyek inkább csupán a hallgatásukkal, vagy a probléma felszínes látszat-kezelésével.

Világosan mutatja ezt a holocaust tagadásának büntethetőségéről hozott törvény. Látszólagos jószándéka ellenére a tagadó vélemények (melyeket én is elítélek) büntetőjogi eszközökkel való elhallgattatása éppen az antiszemitizmust erősíti, táplálja. Az viszont, ami az ország lakossága előtt élményszerűen, az akkori helyzetet átérezhetően mutatná be a vidéki zsidóság helyzetét és sorsát a "holocaust-korban", valójában nem történik meg (a kiállítások, megemlékezések önmagukban ezt a "megértetést" egyáltalán nem helyettesítik).

A zsidótörvényeket - három ellenszavazat mellett - az akkori képviselőház megszavazta. Hol volt akkor például a "keresztény Magyarország"? Kik voltak a holocaust áldozataiért felelős konkrét személyek, és elsősorban (jellemzően) milyen társadalmi csoportokból (osztályokból) kerültek ki?

Nincsen "bűnös ország". Olyan ország viszont igen, amelyikben sok a bűnös a társadalom felső rétegeiben, valamint olyanok is sokan vannak, akik egy s más tettükért erkölcsileg utólag is elítélendők volnának, bár a megtévesztettek, becsapottak, elbutítottak közé tartoztak. Ha Magyarországon valóban becsületesen meg akarnák értetni, hogy milyen okok miatt következett be a holocaust, akkor egészen másként kellene ehhez hozzáfogni.

Magyar Imre, később híres orvosprofesszor, tanszékvezető, akkoriban
orvosegyetemi hallgató, Így lettem orvos című írásában visszaemlékezik az akkori egyetemi "zsidóverésekre" is (amelyekre nem lett volna lehetőség, ha a hivatalos hatalom a háttérből, sokszor kétszínű módon, nem szítja, támogatja ezeket), tőle idézem:

"Diáksapkás hallgatók hosszú sorfalat álltak a kapuig, egyes hallgatókat a sorfalba kényszerítettek, és amint - egyre gyorsabban, végül futva - haladtak, mindenki ütött vagy rúgott beléjük egyet, végül kipenderítették őket a kapun, a Mária utcába, úgy, hogy hason vagy háton értek földet, porosan és piszkosan, egyesek vérezve."

Az elmúlt két évtizedből is adódnak emlékek arra, hogy az elbutított, felelőtlen politikai erők által (majdnem mindig kétszínűen) feltüzelt emberekből milyen könnyen válik olyan csőcselék, amelyik embertelen dolgokra is képes.

Sok más példát lehetne említeni. Betlen Oszkár túlélte a hitleri fasiszta megsemmisítő táborokat és "Élet a halál földjén" címmel könyvet írt megrázó élményeiről. Ha valaki szétnéz az interneten, akkor könnyen megtalálhatja miként mocskolják őt, mint veszik semmibe az általa leírt, e tekintetben dokumentum értékű anyagot.

Szemléletesen mutatja be a deportálást egy magyar faluban Darvas József visszaemlékezése, ebből idézem:

"A nagy hirtelen összeparancsolt, sebtiben összekötözött kis motyójukkal kétségbeesetten, sírva gyülekező, vonuló zsidó családok látványa döbbenetes volt. Még járni sem tudó gyerekek, már alig vánszorgó aggastyánok, szemükben a rémület fénye, könyörgő könnyek... Megszédült levente suhancok, hatalmukban tobzódó csendőrök hajtották őket, durváskodtak a szerencsétlenekkel. S amikor a szomorú menet elindult, végig a falun - könnyező, síró parasztok sorfala között vitt az útjuk.
.....

Néhány órával később azonban, délután, ugyanazok az emberek mintha kicserélődtek volna... Összesereglettek az elhagyott zsidó házak udvarára, nézték a hivatalos leltározást, majd pedig arra volt gondjuk: ki kapja meg használatra az elhurcolt család vak lovát, vagy a padláson fellelt némi kukoricát. S további néhány óra múltával már arról folyt a szó a falu főterén, a házak előtt, hogy a szomszédos község elhurcolt zsidó szatócsának a kútjában titkos rádióleadóra bukkantak..." (György István Soha többé! c. könyvéből)

Darvas József visszaemlékezésében itt a megtévesztett falusi emberekre utal. Sokan-sokan voltak ilyen megtévesztettek, szerte az országban. Őket is látnunk kell a "történelmi múltban", de méginkább a megtévesztőket, az igazi bűnösöket.

Megtörténik-e a múlt igaz, tárgyilagos bemutatása, átéreztetése a mai Magyarországon?

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)

A szerző néhány kapcsolódó írása, amely az interneten megtalálható:

1. Zsidók, nem zsidók, nagyvilág, Magyarország
2. Magyarország, 2010. (vers)
3. Magyarország erkölcsi problémái
4. Haza és hazugság
5. Haza (vers)
6. Csőcselék (vers)