Ha jól emlékszem, Mower írta egyszer valahol, hogy az ember eleinte csak rakja, rakja az újabb elemeket, aztán egyszer eljön az a pont, amikor elkezdi leszedegetni a felesleges sallangokat és igyekszik csak a lényeges részeket meghagyni a munkájában.
Én is éppen ebben a cipőben járok egy aktuális "szerencsétlenkedésem" kapcsán, úgyhogy megértelek, Lynn :) Csak első pillantásra fura volt, hogy ezt a szót használtad, mert szerintem nagyon hangulatos ez a kép az öszes hibájával együtt (amikre Nagash rányitotta az én szememet is), és engem elsőre pont a színvilága fogott meg, ami Neked pont nem annyira jön be :)

Csavardi: Igen én annak nevezném, ne tudd meg mennyit pakolgattam össze-vissza a rétegeket mire kitaláltam mit akarok és nem lett olyan mint amilyet szerettem volna. Leginkább a színeket szerettem volna másképp.
Nagash: Pont azért szeretem ezt az oldalt mert kaphatok jó tanácsokat, kritikákat a képekhez.
Igazad van a radírozással kapcsolatban is. Négy különböző képből van összerakva a homokdűnés rész. Mivel mindig az eget hagyom utoljára ezért az illesztés maradt a végére és tényleg hanyag voltam, rá kellett volna tennem még egy réteget a horizontra és úgy megcsinálni mint a bal oldali részt.
Igyekszem legközelebb figyelmesnek lenni.
Van amikor csak utólag szúrnak szemet ezek a dolgok, néha pihentetni kell egy kicsit:)

Valóban csak kritikai észrevételek: a jobb oldalon az ég és a talaj találkozása elég hanyagul lett összerakva ( csúnyán van radírozva) Ugyanez igaz a bástya tetejének bal oldalára is. Mint azt Te is észrevetted itt a digitális alkotásban talán a legnagyobb szerepe a a kompozíciónak van, s mivel sokat lehet vele játszani , érdemes több dolgot kipróbálni, pl a felhős ég tekintetében is, hogy a legnagyobb felhő ne olyan legyen mintha ráesett volna az épületre:) De ezek csak apróságok amiket kis gyakorlással simán korrigálhatsz! Minden jót és üdv a digit-világban:)

Szerencsétlenkedés...???