A vers sokféle. Többnyire kíváncsi.
Kezébe fog, s elröptet madarat,
melynek szemében kékre felhő csillog.
A madár száll, száll, - mégis ott marad.

A vers elkószál. Afrikát is játszik,
ha magasra nő, s dús a honi fű,
s a nap kibontja oroszlánsörényét,
s bonyolultra figyel az egyszerű.

A vers lehet ifjú. Máskor meg gyermek.
Olykor magába roskadtan öreg,
aki megunta már a sok hiábát,
rossz isteneket, vad ördögöket.

A vers szavakból kovácsolhat kardot,
s ha igazságért érdekekbe vág,
ma meghalhat, de holnapi varázslat
majd újra feltámasztja igazát.

A vers szeszélyes lehet, mint az élet:
titkokat elfed, titkokat kinyit.
Mit felölt: lehet kaméleon-köpeny,
melyben felejti szépség-álmait.

Ám ha felölti: többé nem vers. Szolga.
Rímes vagy rímtelen pojáca csak,
s undorral tekint rá a Vers, az Isten:
e mulandón is örök pillanat.

(2010)