Hallgattak volt-fenyőfák.
Fényholdjuk hallgatott,
akár Fenyőn a Csillag:
tegnapod, csillagod.

Most is Karácsony hallgat,
s még álmodik a hit
három királyt, akikkel
messzeség érkezik ,

de sejti fent a Csillag:
készül három tetem.
Mindegy a maffiának
fehér vagy szerecsen.

Karácsony hallgat, hallgat.
Asztalán sütemény ,
s bú üldögél a széken,
álomhitű szegény.

Üldögél becsapottan,
s mormolja: Égi Jó ,
segíts , segíts Karácsony,
szívek mélyén lakó!

Álomhit ősi-csacskán
még remél holnapot,
amelyben szív a szívnek
ébredőn átdobog.

Ám gyertyaláng-tükörben
árnyak, sötét kezek, -
és tudja fent a Csillag,
hogy elvégeztetett.