Meg tanultunk egymással élni,
Egymás szívébe száz jelent égetni.
Ismertük a pillantásokat
Álmodtuk az álmokat.

De a lepel lehull
Szerelmünk tüze kihuny
Könnyen húzom kezeid közül apró kezem
Az utadon nem én vagyok, ki vezet

Kértem engedj, had menjek
S egy szót sem szóltál, hogy „Ne!”.
Fájdalom mindkettőnknek jutott
Az élet vize messze elsodort.

Bár lehettél volna egy a sok közül
Bár lehettem volna egy a sok közül.
Mégis egyetlen voltál nekem,
Mégis egyetlenek voltunk egymásnak.

Tekinteted már nem válasz az enyémre
Nem bujkálok ott a két szemedben.
Nem teljesíted vágyaim
Nem Te írod álmaim.

S mégis, mégis valamit itt hagytál örökre
S mégis, mégis valamit nálad hagytam örökre
Ezt nem törli el semmi, bárhogy gyűlölhetlek,
Ami köztünk volt az az Égben köttetett.

2009. 03. 29.