kis világomban
forrong a lelkem
hiányzó írásjelekkel
mondatok elején
a kicsi betűkkel
itt-ott néma emlékek
melyekben égig érnek
a torzszülött vétkek
ahol az élők félnek
s egy időzített bombát ér
az emberi élet
ahol eszmék vélt igazán
robbannak értelmes mondatok
s a rímek is mind nyomorékok
ahol múló dallamok szállnak
s fölötte ájult szellemek rángnak
az emlékezések
ahol csupa tőmondatok
néma percek
fájó elmúlások
őrület utáni megbánások
ahol áhitatra hív
a harang szava
hogy ne legyen
a jövőnk
Hirosima

(2005 augusztus 6)