Kételyek, egyre mélyebbre törő sejtelmek,
mint hatalmas hurrikán száguldanak bennem.
Szívhasogató álomterelő fájdalom,
széllel szemben nem tehetek semmit, jól tudom.
Hamis az összes tetted, hamis a mosolyod
hamis az összes szavad, hamis a csókod.
Angyalszárnyak suhannak az ablakom alatt,
de úgy érzem neked ördögszarvak jutottak.
Azt hiszed bármit megtehetsz velem,
én tőled már nem várok semmit sem!


Kételyek egyre mélyebbre törő érzések,
ezek csak egyet takarnak, egyetlenegyet.
Szívhasogató áloműző fájdalom,
nem tudom, hogy magamat ezzel hová juttatom.
Rejtem a valót előled, előletek,
ugyanis te még csak ennyit sem érdemelsz meg.
Angyal könnyek csillognak az arcomon,
ördögi gonosz vigyor szélesedik a szádon.
Tudom már rég, hogy nem te vagy az én királyom!
Én többet már hozzád nem tartozom!