Feltöltve: 2010-07-23 20:03:56
Megtekintve: 5968
-
"Felemészt ez a sok kegyetlen dolog,
hogy a ma megilyeszt és, hogy félek a holnaptól.
Fogvacogtató remegés járja át testem-lelkem,
már magam sem tudom miért van az, hogy élek.
Fáj a magány, de fáj a törődés is...
Fáj ha mosolyognom kell,
de fáj az is ha könnybe lábad a szemem.
Fáj az összes gondolatom,
fáj hogy szeretnék, de mégsem akarok.
Fáj az ha szemközt nézek önmagammal a tükörben,
mert minden szenvedést csak vissza kell néznem.
Fáj ha elfogadnak és ha kitagadnak,
nem látom értelmét a mának, se a holnapnak."
hogy a ma megilyeszt és, hogy félek a holnaptól.
Fogvacogtató remegés járja át testem-lelkem,
már magam sem tudom miért van az, hogy élek.
Fáj a magány, de fáj a törődés is...
Fáj ha mosolyognom kell,
de fáj az is ha könnybe lábad a szemem.
Fáj az összes gondolatom,
fáj hogy szeretnék, de mégsem akarok.
Fáj az ha szemközt nézek önmagammal a tükörben,
mert minden szenvedést csak vissza kell néznem.
Fáj ha elfogadnak és ha kitagadnak,
nem látom értelmét a mának, se a holnapnak."
Ez igazából egy címtelen betétversem a még most is írt regényemben, minek címe a "Sötét Sors"...már egy ideje írom, és szeretném is befejezni, remélem sikerül is majd:) Mert azonfelül, hogy mesebeli lények(vámpírok, vérfarkasok) szerepelnek benne kifogyhatatlan izgalmakat rejtve ezáltal a sorokba, én úgy hiszem sokat elárul a valóságról is...:)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!