A bolond meglátott egy embert hajladozni a kis tavacska felett, kezében nagyítóval. Kíváncsi lett: mit csinál az ott? Az ember - híres bogártudós - így válaszolt:
- Csíkbogarakat keresek. Nézd csak, ott is van egy!

A bolond még kíváncsibb lett:
- Mit eszik a csíkbogár?

- Mindenféle rovarlárvát, meg pici növendékhalakat - hangzott a válasz.

- No és ha volna egy csíkbogaram, betaníthatnám halfogásra?! Sok halat összefogdoshatna nekem!

A tudós jót nevetett, és így tréfálkozott:
- Ilyenfajta esetről még nem hallottam, de ha a bolha képes meglepő mutatványokra a bolhacirkuszban, talán a csíkbogár is sok mindenre képes a vizicirkuszban. Arra vigyázz, hogy ne jöjjön a halőr, mert még megbüntet a csíkbogárral való, engedély nélküli halászatért! Ám azokból a pici halakból nehezen gyűlne össze neked egy kiadós falatnyi...

- Sok kicsi sokra megy... - bölcselkedett a bolond. Amikor a tudós elment, a bolond is fogott egy csíkbogarat, és sokáig beszélt a sárgaszegélyű gúnyát viselő bogár lelkére halfogás ügyében. Utána bedobta a vízbe és várta, hogy majd hallal jön vissza. Ám az nem jött.

- A tó elrabolta a csíkbogaramat! Meg kell büntetnem a tavat! - mérgesedett meg a bolond. Felkapott a partmenti csónakból egy evezőt, belegázolt a tóba és iszonyú haraggal csapkodta a vizet. Közben véletlenül egy-két nagytestű pontyot is kupán ütött az evezővel, kicsapott a partra. Amikor lecsillapodott, összegyűjtötte a szárazra került halakat, tüzet gyújtott és elkezdte őket nyárson sütögetni.

A kellemes illatra egy medve - igen szelíd fajta - nagy dörmögve kijött az erdőből, halat koldulni. A bolond megijedt, azt kérdezte tőle:
- Uram, Ön halőr?!
A medve rábrummogott.
- Ezek a halak bánatukban kiugrottak a partra, és felszúrták magukat a nyársra. Tisztelt halőr úr, én ártatlan vagyok! Elhiszi?!
A medve erre is rábrummogott.

A bolond megkínálta a halőrnek hitt medvét sült hallal. A bundás illetlen csámcsogással ette a sülthalat, de a bolondot ez nem zavarta. Egészen összebarátkoztak, bár a bolond kissé különösnek találta, hogy a halőr nyáron is bundában jár, és mindenre csak brummog.

Később - már a városban - a bolond nyakra-főre mesélte, hogy ő bármikor foghat halat a tilosban is, engedély nélkül, mert a halőr a barátja.

Eljutott ez a beszéd a városi főtanácsos urak fülébe. Behívatták, kérdőre vonták a halőrt. Az esküdözött csukára, pontyra, fogatlan rókára, meg miegymásra, hogy ő ártatlan. Hanem az urak úgy döntöttek: alaposan ki kell vizsgálni a dolgot. Beidézték a bolondot is. Az jött is, nagy hanggal. Hanem amikor meglátta a halőrt, tiltakozott:
- Ez nem a halőr! Ez nem az én barátom! Az nyáron is bundában jár, barátságosan dörmögő a hangja, és olyan nagy csámcsogással eszi a sülthalat, hogy csak na! Ez az ember nem visel bundát, nem dirmegő-dörmögő a hangja, és lefogadom: ha sülthalat adnának neki, nem csámcsogna! Adjanak neki sülthalat, és menten kiderül az igazság!

A szigorú főtanácsos urak mosolyogtak, a hallgatóság viszont dőlt a kacagástól. Az igazi halőrtől az urak bocsánatot kértek. A bolondot sem büntették meg, mert örültek, hogy bolond létére nem csinál ennél sokkal nagyobb kalamajkákat.

Sajnos, vannak akik viszont nagyonis csinálnak helyette...