Új remények támadtak bennem,
oly remények mibe tán bízhatok.
Mibe tán nem lelek csalódást,
fájdalmat, és szerencsétlen küzdelmet.

E teremtés tán nekem való,
tán boldogságot hozza el.
E meglévő fájdalom után,
felállok és tovább megyek.

Megyek mert eszem ezt súlykolja,
hiába a pofonok, és a szépen eltelt idő,
nekem mennem kell tovább az élet rögös,
poros, kanyargós útjain.

Ha egyszer megállanék, s visszagondolva
lehet másképp cselekednék,
de míg visz az utam, nem tehetem.
Nem tehetem mert szívem tudom visszahúz,
de járhatatlan úton, lábam tovább nem menetel.

Új reményekkel,tovább megyek az élet rögös,
poros, kanyargós útjain.