Eltűnődtem rajta, hogy milyen sok szólásmondás van a magyar nyelvben a "szó" szóra, ez is jelzi: magyar a magyarral nehezen tud szót érteni. No még ha nehezen, de többnyire sehogyan sem. Talán ennél manapság az az egyik baj (a sok közül), hogy ez az egykor keletről jött, valamikor kardot oly könnyen előrántó nép túl sokat eltanult a nyugati szófinomkodásból, közben pedig a "magyarán" (nyíltan, világosan, őszintén) való beszéd, közlés bészorult szűk körbe, a kulisszák mögé, ahol nem a kulik isszák a nemes nedűket.

A szó-bajoktól a tett-bajokig vezető utakat most nem kívánom részletezni, mert nem újabb disszertációt akarok írni, csupán arra gondolok: nem volna-e célszerű MAGYARÁN szólni, írni, médiáskodni arról, hogy a vizek veszélyesek lehetnek, nyáron nyaralóknak, télen telelőknek, és a vizi halálok csak bánatot okoznak? Legalábbis általában csak bánatot, mert ha a gazdag örökhagyó vízbe fúl, örököseinek esetleg nem éppen bánatot, de azért nekik is illik szomorúságot színlelni, tehát pro forma őket is a bánkódók közé sorolhatjuk.

Ott van mindjárt a Balaton, meg többi, kisebb hazai tórokona, valamint ott vannak a folyók, folyócskák. Még egyik-másik patak is bajt tud csinálni egy-egy kisgyereknél. Erre ugyan a média igyekszik felhívni a figyelmet, de nem magyarán teszi, illetve nem azzal a magyarán szóló magyaránsággal, személyhez szóló közvetlenséggel, amelyet, ha nem is mindenki, de azért többen megérthetnének.

Segíteni szeretnék a balesetek megelőzésében (most csak a vizi balesetek témakörében), ezért néhány igazságot "magyarán" kimondogató verset fabrikáltam, de valóban jószándékból, önzetlenségből, mert irodalmi díjakra nem pályázom, ilyeneket nem is fogadnék el, azokat az alapítványok nyugodtan továbbra is adják azoknak, akik...!

1.

VÍZFEJEKNEK VESZÉLYES A VÍZ!

Ülj le, te hülye! Megsúgom néked:
tűző nap rádtűz, s bőröd leéghet!
Ez önmagában is baj ám, marha!
Kell nyaraláshoz a kínzókamra?!
Még nagyobb baj, ha felhevült tested
vízbe ugorván hűsbe meneszted!
Léphet a szíved mindjárt a sztrájkba,
s élesztgethetnek majd szájból szájba!
Gondold át, ne légy agyilag nulla:
kiknek használsz te, mint vizihulla?!

2.

VIHARBAN JÓ A CSAK AZÉRT IS?!

Viharjelzésnél, vésd be agyba:
ki csónakon be, - az a marha!
Csónakkal ki, tökös legényke!
Ne légy büszke töketlenségre!
Ha pedig ott vagy vitorláson:
az is gyorsan kikötőt lásson!

3.

MENJ-E ITTASAN A VÍZBE?

Ne engedj szesz hozta szeszélynek,
akkor sem, ha hülyének néznek!
Legyen szeszmentes hű barátod,
aki parthoz kötözi lábod!
Ha vízbe mégy, családod reszket
érted, és sűrűn vet keresztet,
s nem tuti lent, folyóban, tóban:
hová jut, aki távozóban?!
Biztos lehetsz benne: a mennybe?!
Részegen hát vízbe ne menj be!

4.

MEGÉLSZ-E A JÉG HÁTÁN IS?!

Az eszkimók, tudom, megélnek
jegén is hosszú-hosszú télnek.
Ám ne gondolj az eszkimóra,
mikor mondják: VESZÉLYES MÓKA!
Tiltott jégnél jöjjön ész, ennyi:
nagyon rossz a jég ALATT lenni!
A vékony jég úgy berepedhet,
hogy elveszted repeső kedved,
s családod rájön, immár búban:
neked tüdőd, nem kopoltyúd van!

Ha rajtam múlna, én mindenkinek, aki lakást, házat, palotácskát ad ki tavaszolóknak, nyaralóknak, telelőknek, őszölőknek a honi vizek közelében (vagy akár azoktól távol), jogszabállyal is előírnám, hogy a szállásadó köteles a baleseti lehetőségekre, a balesetek megelőzésére felhívni a szolgáltatását igénybe vevők figyelmét. Tudom, hogy ezzel nem lehetne teljesen megelőzni a baleseteket, mert azoknak egyéb okai is vannak, de azért számukat némileg csökkenteni lehetne.

Egy biztos: a jelenlegi figyelemfelhívás ezekre a balesetekre egyrészt nem elégséges, másrészt minőségük, tartalmuk rendszerint túl reklámszerű, nem eléggé hatékony, nem szolgálja eléggé a veszélyek megértetését-átéreztetését.

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)