Magányomban egyedül csak rád gondolok,
Magányomban mi belülről elpusztít,felőröl
Magányomban csak rád gondolok,

Hiába az eltelt idő, a gondolat,
-a napok melyek esztendőknek tűnnek,
A gyönyörű hangod mi most is a fülembe cseng,
és álmatlan éjszakákon a távoli szélbe képzelem.
A tudat,hogy nem vagy velem pusztít és roncsol,
a fájó seb mi szívemet száz felé repíti.

Magányomban egyedül csak rád gondolok,
Magányomban mi belülről tökretesz,és romból
Magányomban csak rád gondolok kedvesem.