Két világban
kék virág...
Való hiszi
látszatát,

vagy a látszat,
hogy való?
Szállj sziromláng,
altató,

s húnyj be, kékség,
égszemet,
mely előbb még
kétkedett!

Kék álomban
kélj, te gyöngy,
halk ezüst hang
ránk köszönj,

gyöngyezüst könny
táncba fogj,
felhők testén
átragyogj!

Kék álomból
tűnj, te bú,
csillogón is
szomorú,

s látszat, való,
égi kék,
kétkedőn is
mondj mesét!

Két világom
egyesülj!
Hegy-dal, völgy-dal
elém ülj,

s tükör-réten
kék idő,
légy meséket
szépítő!

Észrevétlen
lép sötét:
mély az álom,
mély a kék.

Alkony vérszínt
légre önt.
Csillagot vár
fent a csönd.

S csillagot hív
lent a szív,
csillagozná
álmait,

azzal, amit
együtt ad:
fent, lent égi
pillanat.

(2010)