A nyáj szétszéledt, össze nem terelte
zengő vörös fogyó égperemen.
Minden fa, bokor feketébe olvadt,
s kővekre lépő ösvény jött velem.

A nyáj szétszéledt. Az est gyűjtögette
a sejtető gyapjút, mely fennakadt
itt-ott tüskén, bogáncs kinyúló álmán,
s avarcsend őrzött bújt bút, gyíkutat.

A nyáj szétszéledt. Mozdulatlan moccant.
Holdszem-hályogra félelem hajolt.
Arany pont villant, fent, világtalanban.
Láthatatlan látó csillaga volt?

A nyáj szétszéledt. Csend gyík-utat őrzött.
A lelket, sajnos, senki, semmi sem.
Kis gömb forgott öntelten, védtelenben, -
s érthetetlen, hogy fájt érte szívem!

(2010)