Az utóbbi hetekben nagyon gyakran jelent meg az egyik televíziós csatornán két fiatalember - akik jópofáknak tartják őket, hát tartsák, én a szóösszetételből a "jó"-t törölném, és mással helyettesíteném! - és kinyilvánították: az internet-előtti világban egymás anyját is eladták volna egy ilyen világhálózati kapcsolatért. Az említett reklámjelenet készítőinek, közreadóinak valószínűleg az a véleménye: a profit az első, érte fel kell áldozni jó ízlést, morált, mindent. A reklámbejátszás egyébként, még ha tréfás-komolyan hangzik is el, sok mindenre köp, még a Tízparancsolat egyik pontjára is, ami - ha kicsit elgondolkodunk rajta - a jelenlegi társadalmi rendben-rendszerben különösen paradox.

Többször írtam már arról, - persze, hiába, mivel korunkban a legfőbb érték a Profit, és az ember pedig csak ennek a szolgája - hogy a filmek "szétszabdalása" reklámokkal: ízléstelen és bosszantó. Az "illetékesek" azonban az értelmes javaslatokra "bámulnak, mint a ...". Nem akarom ideírni a szólásmondásban levő szót, de... - éppen úgy!

Elismerem, hogy értelmes reklámokra bizonyos határok között szükség van, de nem mindegy az, hogy hol, milyen tartalommal és formában. Ráadásul a reklámokat végső soron a vásárlóval fizettetik meg a cégek, még ha csak közvetve is, az árakba építetten, sőt, bizonyos esetekben ez a fizetés közvetlenül közpénzből történik. Az a papírtenger, amellyel az erőszakosan reklámozók elárasztják az országot, még azzal is költséget, pazarlást generál, hogy szétdobált hulladékként is megjelenik.

Vonatkozik ez a "politikai reklámokra is", amelyekre - bizonyos keretek között - szintén szükség van, de hol voltak az utóbbi, több mint két évtizedben az "ésszerű keretek"? Úgy látszik, hogy nagyon kevesen érzik nevetségesnek a politikai vezérek és alvezérek sokszor többméteres fizimiskáját a házfalakon. Az, hogy kevesen érzik így, nagyon-nagyon szomorú. Tudom, hogy a világban is ez a divat, - de feltétlenül majmolni kell Magyarországon minden csacska világdivatot? Ettől, a falra kiaggatott, felragasztott óriásplakátoktól lesz a magyar választó jobban értesült, jobb ítélőképességű választó?!

Persze, minderre rögtön jön a megszokott nyávogás: ez-az-emberek-szabad-választása-ez-egy-szabad-ország...

Nekem - hiába bár - merőben más a véleményem: az az ország szabad, ahol az emberek szabadon gondolkodhatnak, és fejezhetik ki gondolataikat, de ahol
a cselekvésekben csak az megengedett, szabad, ami a lakosság többsége, az ország érdekét szolgálja.

Tudom, hogy ma sehol sincsen ilyen ország, de azért ezt-azt itt-ott értelmesebben lehetne áttekinteni, rendezni, intézni, megkövetelni...

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)