Éjszaka szellő kavarta álmom,
Idő hamva hull pilleszárnyon,
A mutató ráng az óra lapján,
legenda éled Szent Iván napján.

Tündérek ideje, koboldok tánca,
mosolyra szélesül a vének ránca,
kutatják, lesik a rejtett csodát,
meglátják azt is, mi van odaát.

Ez az éj minden varázsok éje,
nem tudhatod már, hidd vagy félj-e.
A Föld hét csínja riadtan reszket,
az életfán remélnek a lelkek.

Aranykapun túl a titkos világ,
érte égjen a tűzünnepi láng,
hogy enyésszen belőlünk minden rontás,
eldugott kincs utána bolond ás.

Cicelle járja a Hold porában,
rá Dávid vonója rí vidáman,
éjfélkor egybekél a három világ,
vagy felfalja éhesen Markoláb.