Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen: az álom
testét kékíti, szépíti az ég.
A könny szememből égő csendre cseppen,
s a szirmokon sötét felhőmesék.

Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen: az ágak
feketéje fáj, sajdít hajlatot
szívben, s hozzámér, és kiált a bánat
voltból, múltból, mely eddig hallgatott.

Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen: egy lepke
virág helyett a kézfejemre száll,
s ott is marad sokáig, csápja bókol,
s lent, fűaranyban, ballagó bogár.

Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen: az ország
a fénnyel játszik, mégis fénytelen, -
s mihez kezd majd a kék álomhalottal
a nyár után, ősz-hozta végeken?

Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen: az ember
mindent hisz, örök fecskét és nyarat,
s óra, nap, év lesz vesztett pillanatból,
s elfutott évsor közöny-fák alatt.

Nem tudom, hogy ez a nyár miért ilyen? Tudom bár, -
mégsem tudom, Varázslat, kék halott!
Szememből könny sötét sziromra cseppen,
s Szó, ha kiált, akkor is hallgatott.

(2010)