Feltöltve: 2010-07-01 18:04:35
Megtekintve: 6165
Érthető, érthetetlen, óvatosság, óvatlanság (gondolatok, aforizmák)
Ha az emberi szervezetet akarjuk megérteni, - akár csak fizikai, kémiai, biokémiai, biológiai történéseiben is - magát a végtelent akarjuk megérteni. Sikerülhet ez? Teljes egészében nem valószínű, de az ember sikereket érhet el (és már ért is el) - kis szigeteket a nagy sikertelenségben.
Az emberek (tömegek) oly keveset értenek meg abból is, amit józan ésszel, különösebb iskolázottság nélkül megérthetnének! Ezt az igazságot kellene legelsősorban megérteniük. Ám többnyire még a legiskolázottabb rétegeknél is hiányzik a józan ész.
A közmondással ellentétben a tojás is taníthatná a tyúkot. Nem is kevésre! Többek között ezt is hajlamosak elfelejteni az emberek.
A történelemben eddig szinte mindenütt, mindig csak kétféle ember volt: bekötözött szemű, falhoz állított, valamint olyan, aki mások szemét kötözte be. A sortüzek? Villanásuk hol látható volt, hol pedig, hasonló hatással ugyan, de láthatatlan. Mindez érthető, - de szégyenteljes!
A tojásban sokszor ott van az eljövendő tyúk, a tyúkban az eljövendő tojás, sok Kolumbus tojásában pedig ott van az ország érdeke, - csa az a kár, hogy utóbbi érdekre, más érdeke miatt, a hatalom rendszerint tojik.
Az érthető sokkal kevésbé kelendő, mint a csicsásan becsomagolt, giccses díszdobozba tett érthetetlen.
Ért a szóból, - ezért cselekszik helytelenül. A helyes cselekvéshez a tettekből kellene értenie.
Könnyebb a bálványt ledönteni, mint a bálványimádókat leszoktatni a bálványimádásról.
Az optimizmus kicsit mindig kockázatos, de a tudatlanság optimizmusa egyenesen veszélyes.
Vigyázzunk: egy-két dolog, ami már ma szemet szúr, holnap szemet kiszúr!
Részleges stabilitás: önéletrajza rendszerről rendszerre változik, de jellemtelen jelleme állandó.
A nagyhangú szenzáció többnyire cseles módon a szomorú valóság elfedésére szolgál.
A Jogtalanságnak minden jogállamban van elég pénze ahhoz, hogy a legmenőbb jogászokat tegye szolgáivá.
A prófétát előbb rendszerint megkövezik, utána később ezért megkövetik, és - ha a próféta elég hosszú életű - mindez ciklusosan ismétlődik.
Könnyebb nemes eszmét találni, mint hozzá nemesen gondolkodni, tenni kész híveket.
Megbomlott egyensúly: napjainkban rosszból a hihetetlen is egyre hihetőbb, jóból a hihető is egyre hihetetlenebb.
Szamarak között sokszor célszerű szamárságba burkolni az okos javaslatot.
Az ember a természet csúcsa? Még ha így volna is, egy bizonyos: alatta a
természet már erősen csúszik lefelé.
Rendesen beszélni nem tanult meg, csak mellébeszélni. Nem csoda: amikor nem az iskola mellé járt, lélekben akkor sem járt oda.
Bölcs orvos számára korántsem meglepő: a legtöbb betegség valójában az agy betegsége, - a beteg gondolkodásé, vagy beteg nem-gondolkodásé.
Sötét agyaktól ne várj világos gondolatot!
Vén zsarnok és hatalomra éhes ifjú akarnok egyaránt elviselhetetlen.
A Jelen olykor hízeleg a Múltnak, olykor pedig átkozza. Mindkét esetben légy igen óvatos saját véleményed kialakításánál!
Olykor a vizsgázó rossz érdemjegyén diáknak és tanárjának osztoznia kellene. Különös, hogy ez milyen kevés tanárnak jut eszébe!
Nagy emberek nagy alkotása nem ritkán doronggá lesz ártó kezekben -
és a kisemberre sújt.
Ne csak beszélj, hanem beszéld meg!
Hit és hitetlenség igen gyakran egymás ellen fordul, pedig valójában ugyanazon gondolatkör gyermekei.
Tömör jellemrajz: ezt-azt művel, s ha dől a mű, - el!
Az iskolában az utolsó padban mulatozott, az életben az első sorba tolakodott.
Az iskolában az utolsó padban mulatozott, az életben az első sorba tolakodott.
Egy buta ember nagyritkán annyira ostoba, mint sok öntelt okos együtt.
Ha köhög a bolha, kinevetik, de azért még megfertőzheti az elefántot!
Életed végén már több mindent látsz előre, de ettől nem leszel boldogabb.
A rabság legmélyére azok süllyedtek, akik elhiszik, hogy rabságuk szabadság.
Az emberek (tömegek) oly keveset értenek meg abból is, amit józan ésszel, különösebb iskolázottság nélkül megérthetnének! Ezt az igazságot kellene legelsősorban megérteniük. Ám többnyire még a legiskolázottabb rétegeknél is hiányzik a józan ész.
A közmondással ellentétben a tojás is taníthatná a tyúkot. Nem is kevésre! Többek között ezt is hajlamosak elfelejteni az emberek.
A történelemben eddig szinte mindenütt, mindig csak kétféle ember volt: bekötözött szemű, falhoz állított, valamint olyan, aki mások szemét kötözte be. A sortüzek? Villanásuk hol látható volt, hol pedig, hasonló hatással ugyan, de láthatatlan. Mindez érthető, - de szégyenteljes!
A tojásban sokszor ott van az eljövendő tyúk, a tyúkban az eljövendő tojás, sok Kolumbus tojásában pedig ott van az ország érdeke, - csa az a kár, hogy utóbbi érdekre, más érdeke miatt, a hatalom rendszerint tojik.
Az érthető sokkal kevésbé kelendő, mint a csicsásan becsomagolt, giccses díszdobozba tett érthetetlen.
Ért a szóból, - ezért cselekszik helytelenül. A helyes cselekvéshez a tettekből kellene értenie.
Könnyebb a bálványt ledönteni, mint a bálványimádókat leszoktatni a bálványimádásról.
Az optimizmus kicsit mindig kockázatos, de a tudatlanság optimizmusa egyenesen veszélyes.
Vigyázzunk: egy-két dolog, ami már ma szemet szúr, holnap szemet kiszúr!
Részleges stabilitás: önéletrajza rendszerről rendszerre változik, de jellemtelen jelleme állandó.
A nagyhangú szenzáció többnyire cseles módon a szomorú valóság elfedésére szolgál.
A Jogtalanságnak minden jogállamban van elég pénze ahhoz, hogy a legmenőbb jogászokat tegye szolgáivá.
A prófétát előbb rendszerint megkövezik, utána később ezért megkövetik, és - ha a próféta elég hosszú életű - mindez ciklusosan ismétlődik.
Könnyebb nemes eszmét találni, mint hozzá nemesen gondolkodni, tenni kész híveket.
Megbomlott egyensúly: napjainkban rosszból a hihetetlen is egyre hihetőbb, jóból a hihető is egyre hihetetlenebb.
Szamarak között sokszor célszerű szamárságba burkolni az okos javaslatot.
Az ember a természet csúcsa? Még ha így volna is, egy bizonyos: alatta a
természet már erősen csúszik lefelé.
Rendesen beszélni nem tanult meg, csak mellébeszélni. Nem csoda: amikor nem az iskola mellé járt, lélekben akkor sem járt oda.
Bölcs orvos számára korántsem meglepő: a legtöbb betegség valójában az agy betegsége, - a beteg gondolkodásé, vagy beteg nem-gondolkodásé.
Sötét agyaktól ne várj világos gondolatot!
Vén zsarnok és hatalomra éhes ifjú akarnok egyaránt elviselhetetlen.
A Jelen olykor hízeleg a Múltnak, olykor pedig átkozza. Mindkét esetben légy igen óvatos saját véleményed kialakításánál!
Olykor a vizsgázó rossz érdemjegyén diáknak és tanárjának osztoznia kellene. Különös, hogy ez milyen kevés tanárnak jut eszébe!
Nagy emberek nagy alkotása nem ritkán doronggá lesz ártó kezekben -
és a kisemberre sújt.
Ne csak beszélj, hanem beszéld meg!
Hit és hitetlenség igen gyakran egymás ellen fordul, pedig valójában ugyanazon gondolatkör gyermekei.
Tömör jellemrajz: ezt-azt művel, s ha dől a mű, - el!
Az iskolában az utolsó padban mulatozott, az életben az első sorba tolakodott.
Az iskolában az utolsó padban mulatozott, az életben az első sorba tolakodott.
Egy buta ember nagyritkán annyira ostoba, mint sok öntelt okos együtt.
Ha köhög a bolha, kinevetik, de azért még megfertőzheti az elefántot!
Életed végén már több mindent látsz előre, de ettől nem leszel boldogabb.
A rabság legmélyére azok süllyedtek, akik elhiszik, hogy rabságuk szabadság.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!