Szelek Szárnyán


Halk suhanás hallatszik az éjszakában
talán a szellő játszadozik üres mivoltában.
Beletép az út menti giz-gaz bozótba,
bár ő is tudja semmit nem ér játéka.
Mégis mély érzést kelt, komolyságot sugall,
maga sem érzi súlyát, hogy mindenkit becsap.
Érdekli is őt kit mi ér, tán hurrikán vagy ciklon
Senki nem érdemes rá, hogy többet jelentsen a világon.


Megtépve, elhagyatva hűvős éjjen át,
egyszercsak minden gondolkodásba szökik át.
Mit miért? Kit miért?-sodort magával a szél,
hogy lehet az hogy mindenki csak ennyit ér.
Megállíthatatlan vak fuvallat megszökik, elmegy tán,
de arcomon továbbra is őrzöm elragadó fuvallatát.
Érdekli is őt kit mi ér, tán hurrikán vagy ciklon
Senki nem érdemes rá, hogy többet jelentsen a világon.


Gyenge kis nyári levél megtorpanva a hidegben,
szétszaggatva döbben rá: álmodozott a semmiben.
Bárkit felkap és elsodor magával, nem kivételez,
de egyszercsak az utasok száma fogyatkozni kezd.
Hiába, ha benn maradsz utolsónak sem nyerhetsz,
hiába hinnéd hogy vele majd egy lehetsz.
Érdekli is őt kit mi ér, tán hurrikán vagy ciklon
Senki nem érdemes rá, hogy többet jelentsen a világon.


Számomra ez az éjszaka örökké tart,
itt kezdődött és ért végett a fuvallat.
Magányosan könnyel teli szemekkel nézek az égre fel,
még a Hold sem tesz ilyet a csillagjaival az égen fenn.
Tán egy lehettem volna a sok közül
ez sem zavart volna, mert hiányod kínoz veszettül.
Érdekli is őt kit mi ér, tán hurrikán vagy ciklon
Senki nem érdemes rá, hogy többet jelentsen a világon.