Nehogy azt higgyétek: postás lett a mesében szereplő róka! Ámbátor szívesen szállított volna postásként szerelmes leveleket tyúkoknak, kacsáknak, libáknak és másféle szárnyas teremtményeknek...

A dolog úgy kezdődött, hogy egy nyuszi: Nagyfülű Nyúl Benő talált egy dobozt. A dobozon mackó képe díszelgett. Sajtosdoboz volt az, de sajt nélkül.
Riveszravasz Mátyás, a róka, meglátta a dobozt. Ismerte a mackós címkét, így tudta: sajtosdoboz. Ám azt, hogy üres, nem tudhatta.

A róka láttán Nyúl Benõ föld alatti kuckójába menekült, ahol felesége és gyermekei már türelmetlenül várták. Magával vitte a sajtosdobozt is. A róka sokáig szaglászott a földalatti kuckó ajtaja előtt és végül, hirtelen ötlettel, bekiabált:
- Nem eszlek meg, Benő, sőt, irást adok róla, hogy egy álló hónapig nem bántlak, nem kergetlek téged, de még a családod sem, ha kigurítod nekem a doboz sajtot, amit találtál. Te úgysem eszel sajtot, csak füvet, leveleket. Add hát nekem!

Gondolkozott lent Nagyfülű Nyúl Benő, és ő is kisütött valamit:
- Jól van, neked adom, ha hozol nekem egy csomó kelkáposztalevelet. Tudod, ugye, mit írt Szépenfutó Jenő, a nagy nyusziköltő? Ezt írta:

Kell nekem a kelkáposzta!
Háromszor is kell nekem!
Hozd hát, szívem, Amália,
mert így kedvem kelletlen!

A róka nem rajongott Szépenfutó Jenőért, mert a szóbanforgó nyuszit csak gyors futásáról ismerte, és egyetlen róka sem szereti az olyan nyulat, amelyet kergethet, de utól nem érhet. Ám a sajtra igencsak vágyott. Elment hát a falu közelébe, ahol a szép kelkáposztaföldek sorakoztak, és hozott egy csomó káposztalevelet. Titokban hozta, de egy szarka így is meglátta és csúfot ûzött belőle.

Nyúl Benő nagy óvatosan behúzta kuckójába a kelkáposztaleveleket és családjával együtt jóízűen bekebelezte. A róka unszolására viszont elégedetlenül szólt ki a föld alól:
- Túl kevés káposztalevelet hoztál! Félfogamra sem volt elég! Ha kell a sajt, rendben, de hozzál szép káposztaleveleket is! Minél többet!
Mérges lett a róka, de hiába, Nyúl Benő megint Szépenfutó Jenő nyúlköltő versére hivatkozott:

Ó, bárcsak a saláta
még ma reám találna!
Ennek aztán a bendőm
örülne, de rettentőn!

Elsompolygott a róka igen haragosan a legközelebbi kiskertig, s már vitte is a szájában a salátaleveleket. Sajnos, most meg két varjú pillantotta meg a magasból és, persze, nem hagyhatták szó nélkül a csodát: a salátalevél-hordó rókát. Szégyenkezett a róka, a gúnyos károgás sokáig hasogatta a fülét. Végül letette a salátaleveleket a nyúlkuckó ajtaja elé, hátrébb húzódott és várta a doboz sajtot.

Nyúl Benő és családja úgy belakott a salátából, mint a duda. Benő most már csak a róka negyedórás könyörgésére-fenyegetődzésére szólt ki, akkor is foghegyről:
- Megkapod a doboz sajtot ,de még vereskáposztát is kell hoznod érte. Nem ismered Szépenfutó Jenő híres versét? Így szól:

Róka! Pompás bundás, veres!
Most vereskáposztát keress,
mert olyat kér nejem, Amál,
amilyent a róka talál!

A rókát majd szétfeszítette a düh, de fogcsikorgatva mégis elment a faluba verskáposztáért. Ott egy kutya megharapta, egy puska halálra rémisztette, a visszaúton három szajkó kikacagta, de végül csak letette a fej vereskáposztát Nyúl Benő kuckója elé. Az óvatosan kikukkantott, a vereskáposztát begurította, családjával együtt komótosan elmajszolgatta, majd kigurította a rókának az üres sajtosdobozt. A sajthiányban szenvedő doboz láttán a róka olyan rettentő üvöltésbe kezdett, hogy a közeli tölgyfáról mind lehullott a makk. Nyúl Benő kiszólt a föld alól:
- Nagyon sajnálom, de amíg te a vereskáposztáért voltál, eljött hozzám Mirgemorga, a medve, és magának követelte a sajtot azon a címen, hogy az ő ábrázata van a dobozon! A sajtot megette, a dobozt visszadta.

A róka elhitte a dolgot, mert olykor a legnagyobb csaló is lépremegy. Igen rossz hangulatban ballagott a rókavár felé és útközben minden állatnak, akivel találkozott, elejtett egy-két szót Mirgemorgáról, a medvéről, nem éppen dícsérőket.

A dolog eljutott Mirgemorga fülébe is, aki elõbb mirgett, azután morgott, mégazután pedig megkereste a rókát, felkapta, és egy nagy fa tetején terpeszkedő varjúfészekbe hajitotta.