Feltöltve: 2010-06-25 21:31:01
Megtekintve: 6156
Egyezkedés a Jóistennel
Eszembe jut Petőfi verséből "Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát!". A versben ugyan a jó isten Petőfi anyja tyúkjának dolgát vitte fel, nem a Költőét, de azért ez is szép tőle. Nekem azonban ennél a tyúkmegsegítésnél több kellene, egy kis igazságos protekció, valójában nem is nekem, hanem valakinek, hozzám közel állónak. Valakinek, akinek sorsára igazságtalanul passzol rá a gyermekkoromban hallott versike: "Kis mise, nagy mise, neked nem jár semmise!"
Persze, tudom, piacgazdaság ez, kapitálisan kapitalista, így számba kell vennem: mit adhatok - cserébe az igazságos pártfogásért - a Jóistennek?
No hát, Istenem, mit is? Részemről diplomáciai elismerésed, legalábbis kerek-perec, nem adhatom, mivel nem vagyok diplomata, de még olyan közönséges hazug sem, mint amelyikből - látszólagos híveid között is! - tizenkettő egy tucat. Ám kész vagyok elismerni: létezésed nem zárhatom ki, mivel erre nincsen semmi bizonyítékom. Nem állíthatom tehát, mint Voltaire, hogy Isten nincsen, ezt, szerintem, Voltaire sem egyszerű nincsenként érthette, hanem úgy: az emberek által alkotott Isten az, ami nem létezik, illetve létezik, de nem isteni istenként, hanem olyan magát istennek képzelőként, aki - ember. No erről majd máskor, mert ez - némileg - egy másik történet.
Amit viszont könnyen adhatok: egy vers, amelyben nem zárom ki létezésed, sőt, hozzá tehetem benne, jó volna, ha léteznél, persze, abban az esetben, ha olyan volnál, amilyennek a jót akarók (köztük én is) szeretnének. No ez már őszinte vers lenne, - de mit ér egy vers a piacon, pláne, ha őszinte? A piacgazdaságban egy vers - mindegy, hogy Költő írja vagy csak költő - nem ér semmit. Ez az igazság, nem tudok becsapni, félrevezetni senkit, sem Téged, sem másokat.
No meg, úgy gondolom, ha vagy, hát igencsak eleged lehet a versekből. Hallottál már Kölcsey Ferencről? Magyar poéta volt egykoron, a relatíve becsületesebbek közül, - hát még az is de mindent rádfog, Uramisten! Persze, ezek a ráfogások megszokott fogások ebben az országban, ebben a világban... Ilyesmiket ír Rólad ez a Kölcsey:
"Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben:
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk."
No szóval rádfogja, hogy Te a "kolletív bűnösség" elvét vallod... Honnan a csudából tudná egy versíró, akár Kölcsey az, akár nem, hogy ki zúgatta a rabló mongol nyilát, meg ki rabigáztatta le a magyart a törökökkel? Én bízom abban, hogy Neked semmi közöd nem volt sem a tatárjáráshoz, sem a török idők dúlásaihoz, sőt, még ahhoz a rengeteg kegyetlenséghez, öldökléshez sem, amelyet az a sok álhíved követett el a nevedben Európában és Európától távol...
Hát a vers az kizárt, nincs értelme... Rímes, nem rímes, egyaránt nem ér egy hajítófát!
No és ha megígérem, hogy ezután sem fogok bűnöket elkövetni?
Hát igen, igen, de becsületesen be kell vallanom: eddig sem kizárólag az erény tartott vissza a bűntől. Persze, az is, talán elsősorban az, de, bevallom, más is.
Vegyünk egy viszonylag kisebb bűnt: pénzszállító páncélautó kirablása, a szállítást végző vagyonőrök relatíve humanista fegyveres fenyegetésével és mérsékelt fejbeverésével (megölésüket eleve nem vállalnám, mert a vagyonőrt is sajnálom). Ez fáradtságos előkészítést, utánjárást igényel, mert 1. be kell szerezni a fegyvereket a fegyverpiacon, 2. keresni kell a boltokban az arcot elfedő maszkot, amelyen nyílás van a szemeknek, ha ilyet nem kapni, akkor készíteni kell, szabni, varrni, 3. figyelni kell a pénzszállítás útvonalát, időpontját, ezekhez pedig lusta vagyok, jobban szeretek a természetben heverészni, firkálgatni, továbbá 4. a siker érdekében bűnszövetkezetet kell alapítani, márpedig én igen kényes vagyok erkölcsi kérdésekben, és becstelen emberekkel nem bűnszövetkezem! Így tehát a hátralévő időmre (amely ráadásul már nem lehet valami sok) felajánlott további jó magaviseletem csereértéke (a fentebb kért protekcióért) nem valami nagy, valójában nulla.
Esetleg megelégednél azzal, ha továbbiakban betartom a Tízparancsolatot?!
Utóbbi esetben felhasználhatsz példaképnek. A példa értékű példakép értéke is gyakorlatilag nulla, még ha mártírrá lett hulla is, de azért olyan elegánsan lehet hivatkozni rá. Belőle mindenki megismerheti, hogy mit kell elkerülnie, ha boldogulni akar a Földön: a példakép követését.
Nézzük hát, hogy mit is kell betartani:
1. Ne tisztelj más isteneket.
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
3. Isten nevét hiába ne mondd.
4. Szenteld meg a hetedik napot.
5. Tiszteld apádat és anyádat.
6. Ne ölj.
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
8. Ne lopj.
9. Ne tégy hamis tanúságot.
10. Ne kívánd, ami embertársadé.
Nézzük csak! Az első két előírás mindig is ment, különösen a faragott kép nem csinálása, mivel kézügyességem igen alacsony szintű, sajnos, ez nem csupán a képfaragásban (bálványkészítésben) nyilvánul meg. Féltő feleségem még egy villanykörtét sem enged becsavarni, ami azért talán túlzás, mert azt bármelyik balkezemmel meg tudom csinálni, ha a foglalat makacskodik, magára vessen! Isten nevét sem szoktam hiába mondogatni, remélem, Istenem, most sem lesz ez hiába, és teljesíted a kérésem. Amennyiben a hetedik nap megszentelése alatt azt érted, hogy ne dolgozzam, az is menni fog, mert nincs munkám, de ha volna, akkor inkább áttenném hétfőre. Apám és Anyám már, sajnos, meghaltak, így most még könnyebb tisztelnem őket, mint serdülőkoromban, de - a serdülőkor kis szeszélyeit leszámítva - akkor is tiszteltem őket. Ölni nem öltem, és remélhetőleg a hátralévő időmben sem kényszerülök rá. Házasságom eddig nem törtem ketté, még gondolatban sem, és ha eddig nem, most már könnyű a nem törögetés. Lopni sem fogok, mivel különc vagyok, ha végül már az egész ország közpénzből tömi a zsebét, még akkor sem, mert példaképem Robespierre, akit nem lehetett megvesztegetni. Hamis tanúságot nem teszek, megígérem, pedig az esetleg nagyon jövedelmező lehetne. Azt sem fogom kívánni, ami embertársamé, különösen nem annak csúnya és veszekedős feleségét, amikor az enyém gyönyörű és kedves, de gorillákkal őriztetett parkos palotáját sem, mivel utálom a gorillákat, ha esetleg a parkkal és a palotával tudnék is mit kezdeni.
Látod, Istenem? Kiegyezhetünk, kettőnk között lehet közmegegyezés, ha az országban, a világban nem is. Én betartom a Te Tízparancsolatod, Te pedig méltányolod jogos kérésem az iránt a kis protekció iránt.
Na ja, és ebben a politikamentes ügyben, ha kell, vállalom a politikai felelősséget is!
(2010)
Persze, tudom, piacgazdaság ez, kapitálisan kapitalista, így számba kell vennem: mit adhatok - cserébe az igazságos pártfogásért - a Jóistennek?
No hát, Istenem, mit is? Részemről diplomáciai elismerésed, legalábbis kerek-perec, nem adhatom, mivel nem vagyok diplomata, de még olyan közönséges hazug sem, mint amelyikből - látszólagos híveid között is! - tizenkettő egy tucat. Ám kész vagyok elismerni: létezésed nem zárhatom ki, mivel erre nincsen semmi bizonyítékom. Nem állíthatom tehát, mint Voltaire, hogy Isten nincsen, ezt, szerintem, Voltaire sem egyszerű nincsenként érthette, hanem úgy: az emberek által alkotott Isten az, ami nem létezik, illetve létezik, de nem isteni istenként, hanem olyan magát istennek képzelőként, aki - ember. No erről majd máskor, mert ez - némileg - egy másik történet.
Amit viszont könnyen adhatok: egy vers, amelyben nem zárom ki létezésed, sőt, hozzá tehetem benne, jó volna, ha léteznél, persze, abban az esetben, ha olyan volnál, amilyennek a jót akarók (köztük én is) szeretnének. No ez már őszinte vers lenne, - de mit ér egy vers a piacon, pláne, ha őszinte? A piacgazdaságban egy vers - mindegy, hogy Költő írja vagy csak költő - nem ér semmit. Ez az igazság, nem tudok becsapni, félrevezetni senkit, sem Téged, sem másokat.
No meg, úgy gondolom, ha vagy, hát igencsak eleged lehet a versekből. Hallottál már Kölcsey Ferencről? Magyar poéta volt egykoron, a relatíve becsületesebbek közül, - hát még az is de mindent rádfog, Uramisten! Persze, ezek a ráfogások megszokott fogások ebben az országban, ebben a világban... Ilyesmiket ír Rólad ez a Kölcsey:
"Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben:
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk."
No szóval rádfogja, hogy Te a "kolletív bűnösség" elvét vallod... Honnan a csudából tudná egy versíró, akár Kölcsey az, akár nem, hogy ki zúgatta a rabló mongol nyilát, meg ki rabigáztatta le a magyart a törökökkel? Én bízom abban, hogy Neked semmi közöd nem volt sem a tatárjáráshoz, sem a török idők dúlásaihoz, sőt, még ahhoz a rengeteg kegyetlenséghez, öldökléshez sem, amelyet az a sok álhíved követett el a nevedben Európában és Európától távol...
Hát a vers az kizárt, nincs értelme... Rímes, nem rímes, egyaránt nem ér egy hajítófát!
No és ha megígérem, hogy ezután sem fogok bűnöket elkövetni?
Hát igen, igen, de becsületesen be kell vallanom: eddig sem kizárólag az erény tartott vissza a bűntől. Persze, az is, talán elsősorban az, de, bevallom, más is.
Vegyünk egy viszonylag kisebb bűnt: pénzszállító páncélautó kirablása, a szállítást végző vagyonőrök relatíve humanista fegyveres fenyegetésével és mérsékelt fejbeverésével (megölésüket eleve nem vállalnám, mert a vagyonőrt is sajnálom). Ez fáradtságos előkészítést, utánjárást igényel, mert 1. be kell szerezni a fegyvereket a fegyverpiacon, 2. keresni kell a boltokban az arcot elfedő maszkot, amelyen nyílás van a szemeknek, ha ilyet nem kapni, akkor készíteni kell, szabni, varrni, 3. figyelni kell a pénzszállítás útvonalát, időpontját, ezekhez pedig lusta vagyok, jobban szeretek a természetben heverészni, firkálgatni, továbbá 4. a siker érdekében bűnszövetkezetet kell alapítani, márpedig én igen kényes vagyok erkölcsi kérdésekben, és becstelen emberekkel nem bűnszövetkezem! Így tehát a hátralévő időmre (amely ráadásul már nem lehet valami sok) felajánlott további jó magaviseletem csereértéke (a fentebb kért protekcióért) nem valami nagy, valójában nulla.
Esetleg megelégednél azzal, ha továbbiakban betartom a Tízparancsolatot?!
Utóbbi esetben felhasználhatsz példaképnek. A példa értékű példakép értéke is gyakorlatilag nulla, még ha mártírrá lett hulla is, de azért olyan elegánsan lehet hivatkozni rá. Belőle mindenki megismerheti, hogy mit kell elkerülnie, ha boldogulni akar a Földön: a példakép követését.
Nézzük hát, hogy mit is kell betartani:
1. Ne tisztelj más isteneket.
2. Ne csinálj faragott képet (bálványt) és ne imádd.
3. Isten nevét hiába ne mondd.
4. Szenteld meg a hetedik napot.
5. Tiszteld apádat és anyádat.
6. Ne ölj.
7. Ne törj házasságot (ne paráználkodj).
8. Ne lopj.
9. Ne tégy hamis tanúságot.
10. Ne kívánd, ami embertársadé.
Nézzük csak! Az első két előírás mindig is ment, különösen a faragott kép nem csinálása, mivel kézügyességem igen alacsony szintű, sajnos, ez nem csupán a képfaragásban (bálványkészítésben) nyilvánul meg. Féltő feleségem még egy villanykörtét sem enged becsavarni, ami azért talán túlzás, mert azt bármelyik balkezemmel meg tudom csinálni, ha a foglalat makacskodik, magára vessen! Isten nevét sem szoktam hiába mondogatni, remélem, Istenem, most sem lesz ez hiába, és teljesíted a kérésem. Amennyiben a hetedik nap megszentelése alatt azt érted, hogy ne dolgozzam, az is menni fog, mert nincs munkám, de ha volna, akkor inkább áttenném hétfőre. Apám és Anyám már, sajnos, meghaltak, így most még könnyebb tisztelnem őket, mint serdülőkoromban, de - a serdülőkor kis szeszélyeit leszámítva - akkor is tiszteltem őket. Ölni nem öltem, és remélhetőleg a hátralévő időmben sem kényszerülök rá. Házasságom eddig nem törtem ketté, még gondolatban sem, és ha eddig nem, most már könnyű a nem törögetés. Lopni sem fogok, mivel különc vagyok, ha végül már az egész ország közpénzből tömi a zsebét, még akkor sem, mert példaképem Robespierre, akit nem lehetett megvesztegetni. Hamis tanúságot nem teszek, megígérem, pedig az esetleg nagyon jövedelmező lehetne. Azt sem fogom kívánni, ami embertársamé, különösen nem annak csúnya és veszekedős feleségét, amikor az enyém gyönyörű és kedves, de gorillákkal őriztetett parkos palotáját sem, mivel utálom a gorillákat, ha esetleg a parkkal és a palotával tudnék is mit kezdeni.
Látod, Istenem? Kiegyezhetünk, kettőnk között lehet közmegegyezés, ha az országban, a világban nem is. Én betartom a Te Tízparancsolatod, Te pedig méltányolod jogos kérésem az iránt a kis protekció iránt.
Na ja, és ebben a politikamentes ügyben, ha kell, vállalom a politikai felelősséget is!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!