Én is jónéhány levelet kaptam azzal a javaslattal: az ország mondjon le az augusztus 20-iki tűzijátékról, és az árát fordítsa az árvízkárosultak megsegítésére. A küldők kérték: továbbítsam másoknak. Tekintettel arra, hogy a javaslat nagyonis ésszerű, kicsit túlzottnak tartom az ügyben ezt a "civil mozgalmat". Úgy vélem: az illetékesek elfogadhatnák a javaslatot e nagy felhajtás nélkül is.

Nem tagadom: eddig sem voltam híve ennek az ünnepi látványosságnak. Ebben van részemről némi különcség is, de nem az dominál. Az elmúlt években is eszembe jutott: jobb volna egy országban, amelyik annyi társadalmi gonddal küzd - példának akár a hajléktalanok megoldatlan helyzetét is említhetjük - megfontoltabban bánni a kiadásokkal. Tudom ugyan, hogy "Panem et circenses" (kenyeret és cirkuszi játékot), ami korról korra öröklődik. A "népben" sok a gyermetegség, szereti a látványosságot. Egy kis közeledés a "gyermeki lélekhez" még jót is tesz, de semmit sem szabadna túlzásba vinni. A gyermetegséget sem. A "nép", sajnos, ezt (illetve ezt is) mindig túlzásba vitte eddig. Végül mindig baj lett belőle - eddig, és - szerintem - lesz ezután is.

Akár az államalapítást, akár az alkotmányt, akár az új kenyeret ünnepeljük augusztus 20-án, akár mind a hármat, jobb volna kevesebb felszínes zászlólobogtatás, és sokkal több becsületes, közös gondolkodás, - az ország érdekében. Becsületes és közös gondolkodás - az államalapítás óta eltelt időről, múlt évszázadokról is, mert ez sem történt meg, mindmáig. Ez az igazság, hiába akarja a kulisszák mögül mozgatott médiabirodalom az ellenkezőjét elhitetni ezzel a gyermeteg, tűzijátékokkal és más eszközökkel is elvakított, hamis pántlikázásokhoz és zászlólobogtatásokhoz szoktatott "néppel". Egy történelmi korszak egészét kell áttekinteni, a maga bonyolultságában, és ebből a bonyolultságból kell kiemelni a tárgyilagos, igaz lényeget. Szent István című versemben célzok is erre:

" Ám szent ide, szent oda, az igaznak
látszik: hazai királyok között
István mindeddig nagy és legnagyobb volt,
mikor magyart imához kötözött.
Kegyetlen volt? Ó, az a kegyetlenség
szolgálat volt, mert hazát így adott!
Segítették a német földről jöttek:
buzgó papok, s páncélos zsoldosok.
Magyar győzött magyaron. Akkor mégis,
szívfájdítón is, szép volt az a tett,
bár Koppány teste széthullt négy darabbá,
s mindegyik egy-egy várra tűzetett.
Ha vér omlik, ment, ne omoljon még több:
villanó kardnál magasztos a cél,
s ha ily cél hasít lélekbe, ugarba, -
igazolja az éltető kenyér!
István király volt, nagy, de jött utána
más idő, s mennyi rossz király vele,
aki a magyart magyarral ölette, -
s hol volt akkor az ország érdeke?!"

Az augusztus 20-iki ünnepségek programjaiból a hagyományőrzőek, kiállítások, lovasbemutatók és mások kétségkívül hasznosak. Ám az ünnep politikai "hasznosítása" - az eddigi politikai gyakorlattal - szerintem kifejezetten káros, no persze, az országnak, a közéletnek, mert a csoportérdekeknek előnyös, hiszen ezért is történik ilyen jellegű felhasználása-kihasználása, nyíltabban vagy burkoltabban. Nem csupán a tűzijátékról kellene tehát lemondani, hanem azokról az augusztus 20-iki szónoklatokról is, amelyek olykor igen hangzatosak voltak ugyan az elmúlt évtizedekben, de vagy tartalmuk nem volt igaz, vagy pedig, bár helyesen jelöltek meg olyan elveket, feladatokat, amelyekkel a nagy többség egyetérthet, de nagy baj volt e feladatok becsületes szolgálatával a mindennapokban. Szó és tett között szakadék támadt. Ezen szónoklatok célja többnyire csak az olcsó népszerűsködés volt, frázisokkal, szóvirágokkal, olyan közhelyes megállapításokkal, amelyekre azt szokták mondani: "eltalálta szarva közt a tőgyét", máskor pedig még ennél is károsabb. Szerintem nem csupán a tűzijáték költségeit kellene megtakarítani, hanem ezekre a szónoklatokra sincsen semmi szükség, - ha az ország érdekét tekintjük.

Nos nem gondolom, hogy az ünnepi politikai szónoklatoktól megszabadulhat az ország, bármennyire jó volna is ez. Az árvíz okozta károk egyrészét nyilván nem lehetett volna kikerülni, de, mint "Árvizi hajósok" c. írásomban megemlítettem, másik részét, minden bizonnyal, kissé több előrelátással, megelőzéssel igen. Igaza van a levélíróknak: most legalább az augusztusi tűzijátékra szánt pénzt kellene értelmesebb célra fordítani, még akkor is, ha ez csak a gondok igen kis részére jelentene átmeneti megoldást.

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)