Boldogság gyermeket várt. Kilenc hónapja ajándékozta meg vele Szerelem. Készültek a kis jövevény születésére. Mindent előre pontosan megterveztek, kigondoltak. Már a neve is megvolt: Féltékenység. Tudták, ha a gyermek megszületik, vagy összeköti őket örökre, vagy rövid idő alatt elválasztja őket egymástól. Ezért alaposan készültek, és félelemmel vegyes izgatottsággal várták. Amikor eljött a pillanat Boldogság elküldte maga mellől Szerelmet. Hosszú, fájdalmas, kínlódással teli vajúdás volt. Sokat szenvedett, többször elátkozta még a percet is, amikor megismerte Szerelmet. De mikor a csecsemő felsírt, melegség járta át szívét. A kis Féltékenység éppen olyan csúnya, sovány, gyenge volt, ahogy remélték.
- "Már csak el kell hanyagolni, és minden rendben lesz." - gondolta Boldogság.
Féltékenység velük élt, míg meg nem öregedtek, még utána is vissza- visszalátogatott szüleihez. Sok bajt okozott, de ez csak erősítette őket. Családot alkottak. Összetartoztak.