Sárgahasú unkabéka
volt úgy: magát unta néha.
Ám egyebet nem tehetett,
minthogy - brek-brek! - elbrekegett.

Kíváncsi tarajos gőte
kérdezgette tőlem: nőtt-e?
Megnyugtattam: nincs ott a baj,
jóval nagyobb már, mint tavaly!

Mamácskája fürge gyíknak
szólt: - Fürgének miért hívnak?
Gyorsan kapj el egy-két legyet!
Ne légy olyan mamlasz, gyerek!

Nagy fán így búgott a gerle
gyermekének: - Erre! Erre!
Türelmesen újrakezdte,
s átszállt hozzá a kis gerle.

Patakvízben csöpp halacska
úszott erre, úszott arra.
- Ússz csak, - intette papája -
de ne ússz be csukaszájba!

Patakparton nézte cicám:
izeg-mozog vizicickány?!
Addig ugrált, addig lesett,
amíg - zsuppsz! - a vízbe esett.