Nem kelt fel aznap a harisnya a székről,
a bevásárlólistára sem írodott új darab.
A pohár szélén, amiből teát szoktam inni,
örökre ottmaradt az a kis keksz-falat.
A fésű sem indult hódító útjára
a gondosan festett ősz szálak között,
és évek múlva a játszótérről láttam,
hogy a lakásba új lakó költözött.
Mindig érezni fogom az egyetlen illatát
a vasárnapi húsnak,
- a rántottnak, tudod -
emléked köré a rokonok bús fátylakat húznak.
Tudom, hogy itt vagy
és azóta is a virágos pongyolákat kedvelem.
Amíg tudok a szemdbe nézni,
van miért
és tudom,
meg is tehetem.